Egy portrésorozat egyetlen színes műve az 1919-es önarckép. Rajztechnikája tökéletesen megegyezik a többi portrénál alkalmazott módszerrel:
„Az volt a célom, hogy mindent a vonallal fejezzek ki, és ezenközben izgalmas tapasztalaton estem át: különösen, amikor túlhangsúlyoztam a vonalakat. Miközben megpróbáltam három dimenziót ábrázolni, segédvonalakat használtam ott, ahol közönséges vonalakat nem szoktak. Az eredmény bonyolult vonalháló lett, sajátos térbeli jelleggel.”
„Az volt a célom, hogy mindent a vonallal fejezzek ki, és ezenközben izgalmas tapasztalaton estem át: különösen, amikor túlhangsúlyoztam a vonalakat. Miközben megpróbáltam három dimenziót ábrázolni, segédvonalakat használtam ott, ahol közönséges vonalakat nem szoktak. Az eredmény bonyolult vonalháló lett, sajátos térbeli jelleggel.”
