Gragger Róbert tanulmánya 1909-ben jelent meg a fenti címen. A mû végén található könyvészeti kisérlet 18. századra vonatkozó részét idézzük:

Molière neve végighúzódik a magyar vígjáték történetén már annak bölcsõjétõl kezdve. A fordítások egész hosszú sora mutatja állandó hatását. E fordításoknak nagy része azonban elveszett s csak egykorú feljegyzések adnak hírt róluk. Azonkívül számos czím már saját korában is félrevezetett... Szükségesnek látszik tehát az eddigi kutatások összefoglalása és kiegészítése. Ebbõl kiviláglik a magyar Molière-irodalom terjedelme s kitûnik, hogy melyek homályos, felderítetlen pontjai.

Elsõ Molière-fordításunk iskolai átdolgozás:

a) 1759. Elõadásának nyoma a nagyváradi jezsuita kollégiumban. Nem biztos azonban, hogy ezen a „homo gloriosus”-on a Bourgeois gentilhommeot szabad-e értenünk.
b) 1769. „A’ fen-héjázó, és maga sorsával meg nem elégedõ embernek bolondsága.” Elõadása az egri jezsuita collegiumban.
c) 1780 körül Kolozsvárott. Az elsõ fennmaradt kézirat. (Kiadva az Adattárban).
d) A gyulafehérvári év nélküli másolat. (A gyulafehérvári Batthyány könyvtárban).

Simai Kristóf: Mesterséges Ravaszság. Vígságos játék, melly A’ mulatságban gyönyörködõknek kedvekért szereztetett és ki-botsátatott. Pesten Royer Ferentznek betõivel 1775. Eszten.

(Nagyon szabad iskolai átdolgozás).

Tornyos Péter. Fársángi játék. Szerzette Illei János. Komáromban és Posonyban. Weber Simon Péter’ költségén ’s Betûivel. M.DCC.LXXXIX. (Molière darabjának mintájára készült iskolai dráma).

1790. április 10-én a Mindenes Gyûjtemény magyar játékszín mellett küzdve jelenti, hogy „az írókban nem lészen fogyatkozás, tsak Maecenások és könyvszeretõk legyenek. A Pozsonyi T. Papság egész Molière-t fordítja”. - Talán Illei is, a ki szoros összeköttetés-ben állott a pozsonyi kispapokkal, az õ számukra alakította át Molière darabját.

Az erõszakos házasság. Víg-Játék János Baptista Pokelin Molier által. Fordította a’ Társaságnak égy tagja 1791-ben. (Próba, mellyet anyai nyelve’ tanulására tett a’ Nagy Enyeden tanuló ifjak között fel-állott Magyar Társaság. Nyomtatott a’ Társaság Költsé-gével. Kolosváratt, A’ Reform. kol. Betûivel:1792. Esztend.)

A’ kéntelenségbõl való orvos. Víg-Játék III. Fel-Vonásokban. Szereztetett János Baptista Pokelin Molier által. Fordíttatott Frantziából a’ Társaságnak égy tagja által 1791-ben. (Próba...)

Zsugori, telhetetlen fösvény ember. Víg-játék öt fel-vonásokban. Mellyet Simai Kristóf K. O. P. Ama’ híres Frantzia Költõ, Molière. után készített. (A Magyar Játék-Szín. Elsõ esztendõ. Elsõ kötet. Pesten. Nyomt. Trattner Mátyás’ betûivel 1792. Az elsõ kötetnek második darabja.) (Szorosan Molière darabjához simuló átdolgozás.)

Gyapai Márton, feleség-féltõ gyáva lélek. Mulatságos Játék három felvonásban. Simai Kristóf K. O. P. által. Budán. Nyomtatott Landerer Katalin özvegy’ és Örökösi költségével ’s betõivel 1792.
(Átdolgozás.)

...

A következõ adatok mutatják, hogy volt egy Tartuffe-fordításunk. 1. A Magyar Hírmondó 1792 II. köt. 80. l. jelenti, hogy Pesten nagyban fordítanak. „Kotzebuenek minden más nézõ játékjai is fordíttatnak már Pesten Magyarra; úgy nem különben Molière-nek Tartuffe; és Gotternek Kobold nevû Játék darabjaik. Ez azért jelentetik, hogy más Érd. Hazafiak is ne találjanak fáradozni az említett Daraboknak fordításában.” 2. A kolozsvári színtársulatnak 1797-iki szabályzattal egyidõben készült s 1803-ból fennmaradt mûsora is erre utal, mely az elõadott darabok névsorát tartalmazza s a Tartuffe-öt is említi. (L. Ferenczi Zoltán: Kolozsvári szinészet 289 l.) 3. Könyves Máté Játékszini koszorúja 1834-iki kiadása 174-ik és 1836-iki kiadása 179-dik lapján a czímet is megtudjuk, õ „Tértüffe”-t emleget.

4. Benkõ Kálmán, „Magyar színvilág”-ában Pest 1873. a 116. l-n a fordítás szerzõjét is említi: „Darabczím: Tértüffe (Tartuffe) . Fordító: Ernyi Mihály, 1795.” Ernyi Mihály derék munkása a magyar színmûirodalomnak, a ki fordításaival és Attila cz. Drámájával aratott sikert. Az évszámok egybeillenek, Ernyi 1794-ben pl. egy Terno cz. darabot fordított.

„A képzelt beteg ”fordításáról csak kétes adat szól. A Magyar Hírmondó 1792. évfolyamában II. köt. 100. l. ezt jelenti: „Hat hetek alatt az az májusnak 12-dikétõl fogva június 26-dikáig kilentz új Játék darabokkal mulattatta a’ köznséget a’ Magyar Jádzó Társaság... 2-dik A’ tettetett Beteg. Molière' szerzeménye. Kelemen László’ fordítása.” E darab teljes czíme: Tettetett beteg, vagy az igazi orvos. Vígjáték 3 felvonásban, írta Molière, ford. Kelemen László. Bayer Játékszín II. 382. l. Ez a darab úgylátszik nem Molière-tõl való...

Fordítása kéziratban fennmaradt: „Víg Játék Amfitrion Molièr Franczia Versezeteibõl, az Elõ-Játékra nézve ugyan Versekben, a Komédiára nézve pedig átalyában folyó-beszédben fordíttatott Sz. M. által 1794” (Szomor Máté). A Nemzeti Múzeum kézirattárában Oct. hung. 26. sz. jelzettel.
E darabról már 1793-ban tesz jelentést a Magyar Hírmondó 721-2. l. „Azon közelebbrõl jött Nemes Magyar Országi jelentésre, hogy a Theátromi Játék Darabok’ Fordítói, munkájok’ tárgyát elõre ki-hirdessék, ne hogy egy Darabon többen is dolgozzanak, a’ mint e’ már sokszor megesett; szükségesnek itéltem meg írni, hogy itten Kolosváratt következendõ Darabok vagynak rész szerént már fordítva, rész szerént munkában.” (A felsorolt 25 darab között három Molière-tõl) „Amfitrió vig Játék Molière szerént, A Szapin’ tsalárdságai víg J. Molière szerént, A’ kedvesét féltõ Hertzeg vig J. Molière szer.” Ez a két darab:

A’ Scapin’ Tsalárdságai. Vig Játék három Fel-Vonásokba. Szerzette J. B. P. Molière. Fordította K. S. (=Kibédy Sámuel) Kolosvárott. Nyomt. a Ref. Coll. Betûivel 1793-dik Eszt.

(Fordítás) és

A Magyar Hírmondó 1793. évf. 722. lapján említett: „A kedvesét féltõ hertzeg,” a mely úgy látszik elveszett.

Ezek után következnek Kazinczy Ferencz fordításai:

Elsõ említése 1797 nov. 16-án (Kis Jánoshoz intézett levélben). „Barátom! tintát tartanom nem szabad, de Stellámat és Vak lantosomat újra dolgoztam... Molière-bõl két buffo játék: A’ kéntelen házasság és a’ Botcsinálta Doktor”.
1803 febr. 27-én Szentgyörgyi Józsefhez intézett levélben közli fordításának teljes czímét: „Molière-nek legelevenebb és legfeyertebb darabja, melly olly kedveltséget nyert a’ Világ elõtt, hogy még Moszkva nyelvre is fordíttatott, még pedig eggy Hertzeg asszony által.”

Rigó Sámson
avagy
A’ bot-csinálta Doktor

1814 júl. 27-én még Rigó Sámson (Helmeczyhez), 1815 jan. 7. Szemeréhez már: „Némelyeknek csak az olyan doktor való, mint Rigó Jónathán uram.” Ettõl kezdve a Bot-csinálta doktor Rigó Jónathán néven szerepel. A fordítás csak 1834-ben jelent meg: A botcsinálta doktor. Vígjáték háromn felv. Molière után Kazinczy Ferencz (Külföldi Játékszín 7. köt. Kiadja a' magyar tudós társaság. Budán. A magy. kir. egyetem betûivel 1834.)

A botcsinálta doktort azután „színre alkalmazta s zenéjét dalmûvekbõl szerkeszté Vidor.” Elõadták 1842 július 24-én.
(Bírálata az Athenaeum-ban 1842 II. 13. sz. Keve-tõl).

1797-ben említi elõször Kazinczy a Botcsinálta doktorral együtt. Egy emberöltõvel késõbb még mindig csak kéziratban volt... Csak 1839-ben került nyomtatás alá: „A kéntelen házasság. Vígjáték egy felv. Molière után Kazinczy Ferencz. Budán. A magy kir. egyetem bet. 1839”. (Külföldi játékszín 15. köt.)