A fiatal Móra négy budapesti egyetemi esztendővel, rövid ideig tartó felsőlövői tanárkodással s jó néhány megjelent költeménnyel a háta mögött 1902. májusában került a Szegedi Naplóhoz, amelyet Engel Lajos adott ki, szerkesztői pedig Kulinyi Zsigmond és Békefi Antal voltak. Új környezete neki való volt: a Szegedi Napló is a függetlenségi eszmét hirdette. Gondosan ápolta nagy munkatársainak, Mikszáthnak és Gárdonyinak hagyományait. Békefi a városházi tudósítónak munkakörét bízta rá. „Csipke” aláírása fémjelezte a lap Máról holnapra című tárca - , glossza - és karcolatsorozatának írásait.
Tudósításokon kívül azonban hamarosan vezércikkeket is írt és ő lett Tömörkény mellett a Napló vezető publicistája. Hat hónapos újságíró volt, amikor 1902. karácsonyán megjelent első könyve, benne: Az aranyszőrű bárány és A betlehemi csillag.

     A Szegedi Napló huszonöt éve című jubiláris emlékkönyvben (1904) Mórának kellett megírnia negyed század történetét.

     A Dugonics Társaságban vendégként már 1902-ben szerepelt költeményeivel,majd 1905-ben rendes taggá választották, és a beteg Békefi helyettesítésére főtitkári feladatokkal bízták meg. Békefi Antal anyagi támogatásának ügyében levélben fordult a Dugonics Társaság igazgatóságához.

     1911. dec. 13-án a Szeged szabadkőműves páholy tagja lett.

     Az 1913-as esztendő fordulatot hozott Móra életében. Akkor nevezte ki Engel Lajos a Szegedi Napló főszerkesztőjének. „Móra Ferenc több mint tíz éve írója a Szegedi Naplónak, neve és műkődése a lappal úgyszólván összeforr, és kétségkívül olvasóink is oly örömmel és szeretettel fogadják főszerkesztőként, aminő örömmel és szeretettel mi most üdvözöljük...”

     Móra a háború kitörésének első perceiben sem esett áldozatául a háborús mámornak, mint a legtöbb magyar író köztük Juhász Gyula is. „Becsületére legyen mondva a szegedi újságoknak, köztük egy sem volt kimondottan háború uszító” - írja 1918. november 22-én.
A költő Mórát a maga sajátos mondján ihlette meg a háború: elsősorban családi líráját frissítette föl. Az Üzenet haza (1914) saját bevonulásának élményéből fakadt.
Höfer című költeményében a háborús sajtóiroda folyton ismétlödő közhelyének - „a helyzet változatlan” - mélyére néz.
Piéta: jelentés a szegedi tanyákról című elbeszélő költeményében a katona fiát hasztalan hazaváró anya fájdalmát írja le.

     1915. december 18-án a Petőfi Társaság tagjává választották. Székfoglaló verset Pósa Lajos sírjára címmel olvasott föl 1916. március 12-én a Társaságban.

     A forradalmak előszele már érződött, amikor Szabó Ervin halálhírét vette. 1918. október 2-án részvétét nyílvánította a Fővárosi Könyvtár igazgatóságának.
Néhány hét múltán Mórát ott találjuk a polgári demokratikus átalakulás szegedi előkészítői között. A szegedi Nemzeti Tanács a pestinél előbb, már október 22-én megalakult a Munkásotthonban. Móra írta október 30-án a Nemzeti Tanács fölhívását a város népéhez. 1918. november 2-án összehívott rendkívüli közgyűlésen indítványozta a népköztársaság kikiáltását. 1919. április 1-jén írta a később fejére olvasott Memento című híres - hírhedt vezércikkét. A Memento-t Móra ellenségei vérengzésre való fölhívásként magyarázták. 1919. május 8-án lemondásra kényszerült a Napló főszerkesztői tisztéről.

     Engel Vilmosnak, a Szegedi Napló kiadójának ajánlatára állította össze verseinek gyűjteményét Könyes könyv címmel a szerző aláírásával, Cs. Sebestyén Károly könyvdíszeivel. Előfizetési fölhívásában úgy mondta, hogy az anyagi szükség szorította verseinek kiadására. Valójában ő akkor még költőnek tartotta magát, így verseskötetével szívesen állt a világ elé.

     Negyvenedik születésnapjára 1919. júl. 19-én írta Önarckép című versét. Ekkor köszönti Juhász Gyula is.