„Az én sok foglakozásom között csak egy van, ami után én sem teszek kérdőjelet, és ez az újságírás. Nem vagyok más, csak a magyar élet riportere, riportokat írok hol a halott hunokról, hol az élő tanyaiakról vagy ha jobb témám nincs - a szívemről.” (Móra Ferenc beszéde a harmincesztendős újságírói jubileumára rendezett ünnepségen az Otthon Körben)

     1922. okt. 26-án megjelent első tárcája a Világban. Mórának a Világ, később a Magyar Hírlap hasábjain kifejtett újságírói munkássága írói pályájának meghatározó része lett. Ezeknél az országos jelentőségű lapoknál Móra már nem csipkelődő hangú riporter, hanem a népszerűség fényében tündöklő tárcaíró, súlyosszavú vezércikkíró. Külföldi utazásairól útirajzokban, ásatásairól színes novellisztikusan feldolgozott tudósításokban számolt be. A Világ és a Magyar Hírlap hasábjain vált a határokon kívüli magyarság körében is kedvelt tárcaíróvá. E műfajának első gyűjteményében - Georgikon (1925) - a szegedi tanyavilág természeti és népéleti élményeinek ihletésében fogant írásait adta ki.

     Első regényének, A festő halálának (1922) ötletét barátjának Heller Ödönnek meggyilkolása adta, de Móra messze kanyarodott a valóságtól, ezért a komor címet a későbbi kiadásokban a kedélyes Négy apának egy leánya címmel váltotta föl.

     1923. május 19-én a Dugonics Társaság nevében Móra üdvözli Juhász Gyulát huszonötéves írói jubileumán.

     Az 1924-ben írott Hannibál föltámasztása című regényének kéziratát elveszettnek hitte holott csak a Magyar Hírlap szerkesztője, Roóz Rezső őrizgette, míg megjelenhetett. Először 1949-ben a Magyar Nemzet közölte folytatásokban majd 1955-ben a Tiszatáji Magvető adta ki. Ebből készült a magyar filmtörténet kiemelkedő alkotása: Hannibál tanár úr, 1956.

     Magyar László Szegedi panoptikuma 1926-ban jelent meg Móra Ferenc előszavával.

     Ének a búzamezőkről (1927) a tanyai népnek az első világháborúban, a forradalmakban, az ellenforradalom első éveiben elviselt tragédiába fúló sorsát ábrázolja. Még az író életében hozzáférhetővé vált angolul és hollandul (1931; 1933). A regény Szőts István rendezésében 1947-ben a magyar filmtörténet egyik kiváló filmjévé változott át.