Munkácsy Mihály életében az 1878 és 1886 közötti időszak hozta a legnagyobb sikereket. Alkotói módszeréhez tartozott, hogy számos vázlaton, s az egyes szereplőkről készített művek során érlelte ki kompozícióját. Több tanulmány és színvázlat után, 1878-ban befejezte az emberi lét sorskérdései iránti érdeklődését is kifejező Milton című festményét, amely új korszakot jelöl pályáján. A kép szerepelt a párizsi világkiállításon, ahol aranyérmet nyert. A Munkácsy-nevet ekkor ismerte meg a szélesebb közönség. Charles Sedelmeyer francia műkereskedő, akivel Munkácsy ekkor kötött tíz évre szóló szerződést, a képet európai körútra vitte, és a bemutatók meghozták a világsikert.

A Milton sajtóméltatását tartalmazó korabeli kiadványok közül több is látható a kiállításon. A francia sajtóban megjelent Milton-kritikákat tartalmazza a Párizsban 1879-ben megjelent Urtheile der Französischen Presse über Michael Munkácsy und sein neuestes Gemalde Milton című kiadvány:

Le Soleil
A magyar kiállítás főműve Munkácsy alkotása, a Milton leányainak az „Elveszett paradicsom”-ot diktálja. Munkácsy - aki 1869 óta egyszer sem maradt távol a Salonoktól, és aki itt lakván nevezhető akár párizsi művésznek is - többször sikert aratott már úgy a látogatók körében, mint a szakmai zsűrik előtt, de mindezidáig nem alkotott ilyen nagy jelentőségű művet. A Milton a kompozíciót és a kidolgozást tekintve egyaránt erőteljes alkotás; a gondos előtanulmányok után megformált arcok híven tükrözik a jellemeket, az alkalmazott színek világosabbak, fényesebbek, nem oly nyomasztóak. A kép egésze harmóniát és bájt sugároz, ami Munkácsytól meglehetősen szokatlan, hiszen korábbi munkái jóval nyersebbek mind a kidolgozást, mind a témaválasztást illetően.

La France
[...] Ez egy fantasztikus mű, melyben Munkácsy egyesítette erőteljes és eredeti tehetségének oly kivételes tulajdonságait. A műkedvelő nézők, akik egy-egy képnek inkább formai vagy mondhatnók anyagi értékeit tartják szem előtt nem tűnnek kevésbé elégedettnek, mint azok akik a művész gondolatiságának mélységét, szellemét és varázsát kívánják megízlelni. A magabiztos és erős ecsetkezelés, a finoman pompázatos színek s a kicsendülő harmónia csodálatos összhangban van a megindító jelenet mélabús költőiségével és súlyával. [...]

Munkácsy személyisége és a Milton minden szempontból elbűvölte a nézőket és úgy vélték, hogy a festő méltán kapta meg a világkiállítás aranyérmét.

Itthon a Vasárnapi Újság 1878. évi több száma is tudósított a párizsi világkiállításról, és képeket közölt a kiállítás épületeiről. A május 5-ei számban az osztrák-magyar osztály épülete látható, amelyben a Milton kép is kiállításra került.

A sikersorozat tovább folytatódott. 1881-ben Munkácsy a Krisztus Pilátus előtt (1881) című képével a Milton sikerét is felülmúlta. Munkácsy Párizs egyik leghíresebb és legsikeresebb külföldi művésze lett. A grandiózus mű munkálatai mellett 1880-ban és 1881-ben más fontos képek is készültek, így a Siralomház IV. számú változata, Krisztus a sziklasírban és az Önarckép II., tájképei közül a Nagymosás és a Holdkelte, szalonképei sorában pedig a Reggeli a nyaralóban, a Pálmaházban, az Apa születésnapja és számos virágcsendélet. Mindez jól példázza fantasztikus munkabírását.