 Szegeden |
Honfoglalás (színvázlat) 1890-ben az épülő budapesti Országház egyik üléstermébe egy nagyméretű kompozíció megfestésére kérték fel Munkácsyt. Tisza Lajos adta a megbízást a Honfoglalás című kép elkészítésére. Az 1891-es év nagy részében Munkácsy Magyarországon tartózkodott. Écsy Ferenc József festő-fényképész kíséretében járta az országot, és modelleket, kosztümöket és kellékeket gyűjtött a Honfoglalás című képéhez. Mindenütt lelkes fogadtatásban részesült. Munkácsy Szegedre is ellátogatott, ahova 1891. október 25-én érkezett meg Tisza Lajos, az árvíz utáni helyreállítás kormánybiztosa kíséretében. Látogatásának másnapján, október 26-án avatták fel a mai Balástyán a felsőtanyai központot, Szegeden pedig a Belvárosi Kaszinót, mindkettő avatási ünnepségén részt vett. Munkácsy 1891. október 27-én utazott el Szegedről. Miután 1891 októberének végén visszatért Párizsba, a következő év áprilisáig a Honfoglalás véglegesnek szánt tervén dolgozott. Elképzeléseit előbb szénrajzban fogalmazta meg, majd elkészítette azt a színvázlatot is, amely ma szintén Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban látható. Munkácsy egyik szegedi modelljét a Belvárosi Kaszinó avatásának bankettjén ismerte meg: Szeles Olga a neves szegedi grafikusnak, Szeged Város díszpolgárának, Kopasz Mártának az édesanyja volt. A Honfoglalás című festményen ő az a fiatal nő, aki jobbra, a sátor bejáratánál áll, s egy kisgyermeket tart a kezében. Reizner János, a Somogyi-könyvtár első igazgatója, 1895-ben javasolta, hogy a város vásárolja meg Munkácsy Honfoglalás című képének nagyméretű olajvázlatát. „ha a képet kidolgozottan, a hozzátartozó többi kisebb vázlattal együtt megszerezhetnők, képzőművészeti csarnokunk oly kiváló színvonalra emelkednék, amit más esetben soha, talán sohasem érhetnénk el.” (Szegedi Napló, 1895. okt. 13.) Reizner indítványát a város elfogadta, és vásárlási szándékáról értesítette a mestert, aki levélben közölte, hogy a város feltételeinek megfelelően, hajlandó átengedni a jelzett vázlatot. 1896 februárjában létrejött a város és Munkácsy közötti megállapodás. „Szeged áldozatkészsége művészete iránt rendkívül meghatotta, elannyira, hogy a mester ki is jelenti, miszerint a vázlatot nagy gonddal át fogja festeni és jóval értékesebbé teszi.” (Szegedi Napló, 1896. jan. 1.) Munkácsyt azonban közbejött betegsége megakadályozta a Honfoglalás átfestésében, és hogy azt a tervezett időpontra befejezze. A város közgyűlése úgy döntött, hogy befejezetlenül is hajlandó a vázlatot átvenni, és a kikötött vételárat sem módosítja. 1897 júniusában érkezett meg a fahengerre felgöngyölt alkotás. A kiállításra kész Honfoglalás-t a múzeum dísztermében, vasárnap délelőttönként mutatták be a szegedi közönségnek. A következő évben, 1898 nyarán, Szegedre került a Honfoglalás nagy kompozíciós szénvázlata is, amelyet Munkácsyné, a be nem fejezett olajvázlat „kiegészítéseként” a városnak adományozott.
Munkácsy Mihályt rokoni szálak is kötötték Szegedhez. Az anyai ágon rokon Reök Iván (1855-1929), az 1879. évi szegedi árvíz után a rekonstrukció megindítását irányító hivatal vezetője volt, aki felkérte Magyar Ede építészt, hogy a maga és családja részére egy magánpalotát építsen. 1907-re készült el a kétemeletes épület, a Reök-palota a Tisza Lajos körút 56. szám alatt. Munkácsy Szegedre látogatásakor Reök Iván is jelen volt a fogadáson. Az 1928-ban megjelent Munkácsy-album tartalmaz egy oklevelet, amely igazolja, hogy a szegediek is hozzájárultak a Munkácsy-szobor megvalósításához, amelyet a Műcsarnokkal szemben terveztek felállítani. |
Munkácsy 1891. októberi szegedi látogatásakor látta Balázs Sándor és Szigligeti Ede | Vissza |