Munkácsy Mihály a 19. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja. A realizmus legjelentősebb, külföldön is híressé vált mestere. Művészpályája mélyről indult és magasra ívelt. A mostoha körülmények között élő asztalosinasból ünnepelt és rendkívül sikeres festő lett. Személye, első igazi nagy sikerétől kezdve, mindig a figyelem középpontjában állt és áll ma is. A műveiből áradó érzelemgazdagság, látásmódjának egyszerűsége és természetessége meghódította nemcsak a magyar, hanem a külföldi közönséget is. Alkotó éveit majdnem teljes egészében Párizsban töltötte. A sikeres életpálya maga után vonta azt is, hogy műveinek jelentős része külföldre került. Számos európai és amerikai intézmény és magángyűjtemény őrzi azokat ma is.

A Szegedre májusban érkezett, és a Móra Ferenc Múzeumban látható (2006. május 12-től július 2-ig) Munkácsy - képek Amerikából című kiállításon bemutatott festmények nagy része az Egyesült Államokban élő, amerikai magyar üzletember és műgyűjtő Pákh Imre tulajdonában van. A munkácsi származású műgyűjtő szülővárosa nagy festőjének képeit gyűjti.

Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született Munkácson. Eredeti neve Lieb Mihály volt, 1868-ban változtatta nevét szülőhelye után Munkácsira, majd később, 1880-tól Munkácsyra. (A kép forrása: Birken, Sigmund von: Neu-vermehrte Donau oder eigentliche Beschreibung des gantzen Donau-Stroms ... nebst einer kleinen Ungarisch- und Tuerkischen Chronick ... Nürnberg: Jonathan Felsecker, 1715 körül)

A művész még Münchenben tanult, amikor megbízást kapott Szokoly Viktortól, hogy egy tervezett album számára rajzokat készítsen a szabadságharc történetéből. A Honvédalbum 1868-ban jelent meg Pesten Szokoly Viktor szerkesztésében, Emich Gusztáv kiadásában. Az album Munkácsy Mihály alkotásai mellett Wágner Sándor, Litzenmayer Sándor, Benczúr Gyula, Jankó János és Szinyey Pál rajzait tartalmazza. A fametszetek Rusz Károly pesti műhelyében készültek. Munkácsy két rajzának fametszete szerepel benne Honvéd-ujoncozás és Foglyokkal visszatérők címmel.

Művészi önállósulásának első jelentős műve az Ásító inas (1869). A Siralomház című festményével is 1869-ben készült el, melynek végső megformálásában közrejátszottak gyermek- és ifjúkorának emlékei. Munkácsy mindössze 26 éves, amikor drámai hatású művét elküldte a párizsi Salonba, ahol 1870-ben elnyerte vele az aranyérmek egyikét. Nagy sikert aratott, amelyről a külföldi és hazai lapok egyaránt hírt adtak. A korabeli magyar lapok közül a Vasárnapi Újság, 1870. október 9-i száma is hosszú méltatást közölt ebből az alkalomból.