Válogatás a kiállított könyvekbõl

 
Beke Kristóf, 1785-ben született, Vas-megye Torony nevű helységében, több évi papi szolgálat után a veszprémi árvaház igazgatója, 1835-től pedig az Esztergomban felállított tanítóképezdének tanára s a királyi képezdék megalakulásával vörös-berényi lelkész lett. Több pedagógiai módszertani munkájával tett nagy szolgálatot a tanítóképzésnek. (Pl. Neveléstudomány a mesterképző intézetek számára (1844.), Általános Tanítástan a mesterképző intézetek számára (1844.), A lélektudomány viszonya a neveléshez (1845.), stb.
Csaplár Benedek, kegyesrendi paptanár munkája „A nemzeti mivelődés alapja” a nevelés terén való tájékozottságáról, mély irodalomszeretetéről, tudásáról tanúskodik. Több cikkét, munkáját jelentette meg „Karcsanyéki G.” álnéven. Sokoldalú irodalmi tevékenységét bizonyítja az ifjúság számára létrehozott irodalmi önképzőkörben végzett munkája - életműve.
  

 
Zimmermann Jakab, váci születésű kegyesrendi paptanár, öt évig a Theresianumban oktatott magyar nyelvet és irodalmat, majd 1844-ben kinevezték a pesti Királyi Katholikus Tanítóképezdéhez. Több elméleti pedagógiai munkája miatt uralkodói elismerésben részesült - némely munkáját pedig legfelsőbb rendeletre tankönyvül fogadták el.


Majer István, esztergomi tanítóképezdei tanár, 1835-től folyamatosan publikál szakfolyóiratokban, 1845-ben megjelenik „Népneveléstan” c. munkája, melyet tót nyelvre is lefordítottak - ezt Esztergom vármegye minden iskolamestere számára megvette. 1850-től a pesti elemi iskolák igazgatója, 1866-tól esztergomi kanonok. „István bácsi” néven számos ifjúsági és népoktatási iratot készített.


Edvi Illés Pál 1837-ben írta meg népiskolai enciklopédiáját, melyet az Akadémia megjutalmazott és kiadott. E munkának késõbbi kiadása az itt látható kötet.

Gönczy Pál, a Pestalozzi és Fellenberg (svájci pedagógusok) által alapított árvagyámintézet mintájára készült megnyitni nevelőintézetét - előtte Fellenberghez utazott tapasztalatokat gyűjteni. Első törekvései nem jártak túl nagy sikerrel, az intézet hamarosan megszűnt. Azonban tovább próbálkozott: intézetet nyitott, először Gálos-Petriben, majd Kólyiban, 1859-ben pedig Pesten. Török Pál vele szövetkezve alapította meg a pesti református gimnáziumot. 1852-ben Vezérkönyvet írt a növénytan tanítására, továbbá részben a kormány megbízásából több mezőgazdasági művet írt népiskolai tanítók számára. Jelentõs szerepe volt az 1868-as népoktatási törvény végrehajtásában.
Peregriny Elek, kezdetben magántanárként tevékenykedett, közben Európa több országában tett utazásokat (Németország, Olaszország, Anglia, Franciaország, Svájc). Tankönyvszerkesztéseinél az így szerzett tapasztalatait is felhasználta. 1848-ban a Magyar Királyi Egyetemen kinevezték a nevelés tanárává.
  

„Az Oskolamesternek előbb Nevelőnek kell lennie, azutánn lehet szerencsés Tanító. mert, hogy kívántt előmenetellel oktathassa tanítvánnyait, szükséges azokat testi és lelkiképen, értelmekre és akarattyokra nézve elkészíteni; mivel a’ házi nevelés vagy egészen elhenyéltetett vagy igen hiányosan vitetett véghez többnyire azok körül... Hogy az ép testben ép lélek legyen, azaz józan ész, egyenes ítélet, és tartós emlékezet, hogy most a’ feddhetetlen példás életet, és tiszta erkölcsösséget, isteni félelmet és ájtatosságot ne említsem. Sőt, mivel a’ huzamos tanítás és a külömbféle természetű és készségű gyermekekkel való bánás, nagy önmegtagadást, és béketűrést kíván; ha csak a’ Mester szívének indulattyait meg nem tudgya zabolázni, és a’ mellett olly kedvvel és állhatatossággal nem bír, melly által minden előakadó nehézségeken, és alkalmatlanságokon át tudgyon törni...”

(Beke Kristóf: Kézikönyv a’ magyar falusi oskolamesterek’ számára - részlet)

Vissza