Bicentenáriumi kiállításunk a szegedi nyomdászat fejlõdését igyekszik szemléltetni az 1801. évi kezdettõl napjainkig.

     E kétszáz év alatt végbement nagy haladás nemcsak a nyomdászat korabeli mûszaki fejlõdésével volt összhangban, hanem függvénye Szeged dinamikus gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, mûvészeti, oktatásügyi, hitélethez kapcsolódó, közigazgatási, igazságszolgáltatási és egyéb téren mutatkozó gyarapodásának, regionális központi szerepének. Az említett funkciók gyarapodása már a 18-19. század fordulóján megalapozták a nyomdalétesítés szükségességét, fennmaradásának és növekedésének lehetõségét. A feudalizmus utolsó évtizedeiben a Szegedre oly jellemzõ polgári fejlõdés mind többféle nyomtatványfajtát igényelt, másrészt a nyomdászat jelenléte és növekedése ösztönzõen hatott a közgazdasági, politikai, és egyéb természetû gondolatok leírására, közzétételére. Egymással tehát szoros kölcsönhatásban fejlõdött e városban is a gazdasági, társadalmi, szellemi lét és a nyomdaipar.

     A helyi nyomdászati fejlõdés az 1860-as évektõl fokozatosan felgyorsult. Szeged különleges politikai és kulturális helyzete az 1920-40-es években is kedvezõbb feltételeket teremtett a nyomdaipar számára, mint amelyek számos jelentõs vidéki városban léteztek.

     Az 1949-1950. évi államosítás után a helyi nyomdákat a Szegedi Nyomda üzemében összpontosították: ez az üzem nagyipari nyomdavállalattá vált, amelynek termékei szakmai körökben is jelentõs sikereket arattak. Mindezt alátámasztotta a fõvárosi kiadókkal történt kapcsolat kibontakozása és kiszélesítése, az exportra történõ termelés elõrehaladása.

     Kiállításunk igyekszik érzékeltetni a fentebb vázolt tendenciákat, beleértve - amennyiben a nyomtatványok segítségével lehetséges - a mûszaki fejlõdést is. Anyagaink dokumentálják, hogy a szegedi nyomdászat törekedett lépést tartani a jelentõsebb hazai nyomdák által meghonosított és képviselt tipográfiai stílus és technikai változásokkal, a barokk szedõanyagoktól a klasszicista, a romantikus, az eklektikus, a szecessziós áramlatokon, az 1920-as években újrametszett klasszicista betûkön át a legmodernebb számítógépes betû- és díszítõanyagok alkalmazásáig. Az utolsó két évtized eredményei mutatják az elektronika kiterjedt használatát az itteni nyomdászatban is. A szegedi nyomdászat fejlõdése oly gyors ütemû volt, hogy 1910 végén már itt mûködött a legtöbb nyomda a mai Magyarország vidéki városait tekintve.

     Az 1840-es évek közepén megjelent Szegeden a kõnyomtatás (litográfia), ezzel egyidejûleg feltûntek a litográfia, valamint a magasnyomás technikájának összekapcsolásával készült könyvek, közigazgatási, egyházügyi iratok. Az 1850-es évek elsõ felében már hengeres gyorssajtó mûködött, amelyet az 1860-1870-es években újabbak követtek.

     A nagyobb helyi nyomdák az 1890-es évektõl gázmotorokat, sõt gõzgépeket alkalmaztak nyomógépeik mozgatására, késõbb pedig villanyerõt. A 19-20. század fordulója után Szegeden is megjelentek a rotációs nyomógépek. 1918 elõtt három nyomdaipari részvénytársaság alakult. 1904-tõl már linotype szedõgépeket is alkalmaztak a legjelentõsebb szegedi nyomdák. Mindez itt is forradalmasította a nyomdatechnikát. E folyamat az 1960-as évektõl a monotype szedõgépek üzembe állításával, az 1980-as évektõl a fényszedõ berendezések és az ofszetnyomó gépek beszerzésével felgyorsult. A kiállított nyomdatermékeket úgy válogattuk össze, hogy azok ízelítõt adjanak a termékek sokféleségérõl, a könyvek különbözõ típusaitól a közigazgatási nyomtatványokon át az alkalmi nyomatokig.

     Nagy teret szenteltünk a korai klasszicista stílusú alkotásoknak, a különösen széles körû, idõrendben is a leghosszabb tartamú eklektikus, továbbá a Szegeden is kiterjedten alkalmazott, szecessziós vonásokat mutató nyomdatermékeknek, az egyes idõszakokban a legmodernebbnek számító szedõanyagok felhasználásának.

     Kiállításunk az államosítás utáni évtizedek termékein keresztül azt is dokumentálja, hogy akkoriban a nyomdaipar a kulturális forradalom jelentõs tényezõje volt. A fejlesztés során különös jelentõségûvé vált a matematikai és mûszaki könyvek elõállítása, melyek tekintélyes része exportra készült.

     A szegedi nyomdászat az államosítást követõ évtizedekben az ugrásszerû mûszaki haladás mellett sok kiváló szakember képzésének, a piacok bõvülésének, a mennyiségi és minõségi mutatók növekedésének, a termékszerkezet módosulásának stb. hordozója is. Az 1989-1990-ben meginduló rendszerváltásnak a nyomdaiparban bekövetkezett változásai a megelõzõ évtizedek fejlõdési eredményeire támaszkodhattak. Ezek tették megvalósíthatóvá nemcsak számos új szegedi nyomda létesítését, hanem a jól képzett, a korszerû technikát ismerõ és alkalmazni tudó szakemberek közremûködésével magas színvonalú nyomdatermékek elõállítását is.