A kiállítás anyagát összeállította dr. Gaál Endre nyugalmazott egyetemi docens és Lovászi Józsefné.
Megtekinthetõ a Somogyi-könyvtár földszinti aulájában 2001. november 15-tõl december 5-ig.

 

 

     Bicentenáriumi kiállításunk a szegedi nyomdászat fejlődését igyekszik szemléltetni az 1801. évi kezdettől napjainkig.

     E kétszáz év alatt végbement nagy haladás nemcsak a nyomdászat korabeli műszaki fejlődésével volt összhangban, hanem függvénye Szeged dinamikus gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, művészeti, oktatásügyi, hitélethez kapcsolódó, közigazgatási, igazságszolgáltatási és egyéb téren mutatkozó gyarapodásának, regionális központi szerepének. Az említett funkciók gyarapodása már a 18-19. század fordulóján megalapozták a nyomdalétesítés szükségességét, fennmaradásának és növekedésének lehetőségét. A feudalizmus utolsó évtizedeiben a Szegedre oly jellemző polgári fejlődés mind többféle nyomtatványfajtát igényelt, másrészt a nyomdászat jelenléte és növekedése ösztönzően hatott a közgazdasági, politikai, és egyéb természetű gondolatok leírására, közzétételére. Egymással tehát szoros kölcsönhatásban fejlődött e városban is a gazdasági, társadalmi, szellemi lét és a nyomdaipar.

     A helyi nyomdászati fejlődés az 1860-as évektől fokozatosan felgyorsult. Szeged különleges politikai és kulturális helyzete az 1920-40-es években is kedvezőbb feltételeket teremtett a nyomdaipar számára, mint amelyek számos jelentős vidéki városban léteztek.

     Az 1949-1950. évi államosítás után a helyi nyomdákat a Szegedi Nyomda üzemében összpontosították: ez az üzem nagyipari nyomdavállalattá vált, amelynek termékei szakmai körökben is jelentős sikereket arattak. Mindezt alátámasztotta a fővárosi kiadókkal történt kapcsolat kibontakozása és kiszélesítése, az exportra történő termelés előrehaladása.

     Kiállításunk igyekszik érzékeltetni a fentebb vázolt tendenciákat, beleértve - amennyiben a nyomtatványok segítségével lehetséges - a műszaki fejlődést is. Anyagaink dokumentálják, hogy a szegedi nyomdászat törekedett lépést tartani a jelentősebb hazai nyomdák által meghonosított és képviselt tipográfiai stílus és technikai változásokkal, a barokk szedőanyagoktól a klasszicista, a romantikus, az eklektikus, a szecessziós áramlatokon, az 1920-as években újrametszett klasszicista betűkön át a legmodernebb számítógépes betű- és díszítőanyagok alkalmazásáig. Az utolsó két évtized eredményei mutatják az elektronika kiterjedt használatát az itteni nyomdászatban is. A szegedi nyomdászat fejlődése oly gyors ütemű volt, hogy 1910 végén már itt működött a legtöbb nyomda a mai Magyarország vidéki városait tekintve.

     Az 1840-es évek közepén megjelent Szegeden a kőnyomtatás (litográfia), ezzel egyidejűleg feltűntek a litográfia, valamint a magasnyomás technikájának összekapcsolásával készült könyvek, közigazgatási, egyházügyi iratok. Az 1850-es évek első felében már hengeres gyorssajtó működött, amelyet az 1860-1870-es években újabbak követtek.

     A nagyobb helyi nyomdák az 1890-es évektől gázmotorokat, sőt gőzgépeket alkalmaztak nyomógépeik mozgatására, később pedig villanyerőt. A 19-20. század fordulója után Szegeden is megjelentek a rotációs nyomógépek. 1918 előtt három nyomdaipari részvénytársaság alakult. 1904-től már linotype szedőgépeket is alkalmaztak a legjelentősebb szegedi nyomdák. Mindez itt is forradalmasította a nyomdatechnikát. E folyamat az 1960-as évektől a monotype szedőgépek üzembe állításával, az 1980-as évektől a fényszedő berendezések és az ofszetnyomó gépek beszerzésével felgyorsult. A kiállított nyomdatermékeket úgy válogattuk össze, hogy azok ízelítőt adjanak a termékek sokféleségéről, a könyvek különböző típusaitól a közigazgatási nyomtatványokon át az alkalmi nyomatokig.

     Nagy teret szenteltünk a korai klasszicista stílusú alkotásoknak, a különösen széles körű, időrendben is a leghosszabb tartamú eklektikus, továbbá a Szegeden is kiterjedten alkalmazott, szecessziós vonásokat mutató nyomdatermékeknek, az egyes időszakokban a legmodernebbnek számító szedőanyagok felhasználásának.

     Kiállításunk az államosítás utáni évtizedek termékein keresztül azt is dokumentálja, hogy akkoriban a nyomdaipar a kulturális forradalom jelentős tényezője volt. A fejlesztés során különös jelentőségűvé vált a matematikai és műszaki könyvek előállítása, melyek tekintélyes része exportra készült.

     A szegedi nyomdászat az államosítást követő évtizedekben az ugrásszerű műszaki haladás mellett sok kiváló szakember képzésének, a piacok bővülésének, a mennyiségi és minőségi mutatók növekedésének, a termékszerkezet módosulásának stb. hordozója is. Az 1989-1990-ben meginduló rendszerváltásnak a nyomdaiparban bekövetkezett változásai a megelőző évtizedek fejlődési eredményeire támaszkodhattak. Ezek tették megvalósíthatóvá nemcsak számos új szegedi nyomda létesítését, hanem a jól képzett, a korszerű technikát ismerő és alkalmazni tudó szakemberek közreműködésével magas színvonalú nyomdatermékek előállítását is.