1869-ben született Győrben, középiskolai tanulmányai után, a budapesti és a bécsi egyetemen tanult. 1892-ben avatták orvosdoktorrá. Bókay Árpád gyógyszertani intézetében dolgozott mint tanársegéd. Már ekkor országos elismertségre tett szert, mivel megtalálta a foszforosgyufa-mérgezés ellenszerét (kalium hpypermanganicum).

1894-től dolgozott a Fogászati Intézetben, 1897-ben I. tanársegédnek nevezték ki. 1898-ban kinevezték a budai Irgalmasrendi Kórház fogászati osztályának főorvosává. Itt klinika-rendszerű osztályt szervezett, és tanfolyamokon sok orvost részesített fogászati oktatásban.
1902-ben magántanárrá nevezték ki. Ebben az évben jelent meg Útmutató a foghúzásban című műve is.

Antal János és a Fogászati Klinika orvosai között a kapcsolat rövid idő múlva megromlik. Antal lesz az első elnöke a klinikával szembenálló Magyar Fogorvosok Egyesületének. Folyóiratában, a Magyar Fogorvosok Lapjában (1906-1907) is támadta klinikai ellenfeleit. A rossz viszony a fogtechnikus-kérdés 1911. évi rendezése még súlyosbította, mivel Antal vállalta a vizsgabizottság elnöki tisztét.