Oravecz Pál 1895. május 7-én született Budapesten. Orvosdoktori diplomáját a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásán 1921-ben vette át. Medikusként, azután szigorló és majd fiatal orvosként igen sokat dolgozott a budapesti önkéntes mentőegyesületnél, melynek elismeréséül bronz és ezüst emlékéremmel tüntették ki. Fogorvosi szakképesítését a Szabó József vezetése alatt álló budapesti stomatológiai klinikán szerezte, ahol tíz évig kinevezett állásban működött, 1927-től 1931-ig már tanársegédi minőségben.

1926-ban közölte a Fogorvosi Szemlében azokat a javaslatokat, melyek szerinte az iskolafogászatok működésének lényegi feltételeit, kérdéseit tartalmazzák Az iskolafogorvosi intézmény mai állása középeurópa országaiban című munkáját Billing-díjjal jutalmazták.
Kiváló szervező képességét bizonyítja, hogy 1928-29-ben Johan Béla professzor, a m. kir. Országos Közegészségtani Intézet akkori vezetőjének megbízásából megszervezte az úgynevezett egészségügyi mintajárások keretében (a későbbi Zöld-kereszt akció) a magyarországi vidéki iskolafogorvosi intézményt, és végezte annak ellenőrzését. 1931-32-ben megszervezte és felállította a budapesti egyetemi gyermekklinikához kapcsolódó Stefánia Gyermekkórház fogászati rendelését, melynek rendelő főorvosa is lett.

A pécsi egyetem orvoskari tanártestülete 1936 őszén határozta el, hogy bevezeti a stomatológia oktatását. A minisztériumdöntése alapján az 1936/37. tanév II. félévében Oravecz Pál dr. budapesti egyetemi tanársegéd, a Stefánia Gyermekkórház fogászati rendelőjének főorvosa kapta a megbízást, hogy a tárgyat, mint egyetemi szakelőadó, az orvostanhallgatóknakelőadja, és egyidejűleg a sebészet keretében a fogászatiambulanciát vezesse.

1946-ban a köztársasági elnöktől az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet nyerte el. 1948. május 14-én nevezték ki egyetemi nyilvános rendes tanárrá, és ezzel egy időben megbízást kapott a sebészettől különvált önálló stomatológiai klinikán az igazgatói teendők ellátására is.

1951-ben ismét szükség volt szervezőkészségére, mert a nagy tömegekre kiterjesztett betegbiztosítás elengedhetetlenné tette a terület jobb ellátása érdekében a fogászati klinikán az SZTK szakrendelés bevezetését.
A Tudományos Minősítő Bizottság 1952. július 14-én az orvostudományok kandidátusává nyilvánította.
Oravecz Pál 67 éves korában, 1962. augusztus 24-én hunyt el Budapesten.