A konzerváló fogászat fejlődésében úttörő jelentőségű volt a fúrógép feltalálása és elterjedése. Az első lábhajtós fúrógépet az amerikai Morrison (1829-1914) hozta forgalomba 1870-ben. 1885-től már elektromos változata is kapható volt. A készüléket először Breslauer fogorvos mutatta be 1873-ban Berlinben. A Morrison-féle fúrógépet követte rövidesen több hasonló típus: Elliot-, Weber-, Johnson- és Parson-Shaw-féle fúrógépek. A korai készülékeknél a felső rész még két egymással ízületben találkozó nyél volt. A White-féle fúrógép már flexibilis, ostoros felső résszel készült és minden irányban mozgatható volt. Abonyi József könyvében a fogászgép beszerzése mellett érvel, mivel „jelentékeny szolgálatot tesz a fogorvosi gyakorlatban.”

Az első fogászati székek kialakítását még a célszerűség vezette, ezért ezek a székek elég alacsonyak voltak, mivel a foghúzásoknál ez megkönnyítette a nagyobb erőkifejtést. Kezdetben fotelszerű alkalmatosságok voltak ezek, melyekre már rászerelték a köpőcsészét. Az első fejtámlás, dönthető széke James Snell 1832-ben készítette. A század közepétől indult meg a fogászati székek tömeges gyártása, melyeket általában nemes fából készítettek. A 19. század végétől már fémet is felhasználtak a székek készítéséhez, ezeket a részeket általában szecessziós mintával díszítették.

Abonyi József A fogászat és műtéteinek rövid kézikönyve című könyvében különösen a foghúzásokhoz ajánlja a fogászati székeket: „A műtét előtt a beteget olyformán ültetjük le, hogy a száj kellőleg meg legyen világítva, s az alsó fogak eltávolításánál czélszerű a beteget valamivel alacsonyabbra helyezni, mint a felsőknél. Egyébiránt igen gyorsan és kényelmesen adhatunk a betegnek tetszés szerinti positiót az úgynevezett fogászati szék segélyével, mely csavar, rugó vagy más mechanismus folytán sülyeszthető, emelhető; előre, hátra vagy jobbra, balra irányítható s rögzíthető. Fogászati szék hiányában azonban valamely karos székkel és zsámolylyal elég jól ki lehet jönni.”
A székhez hozzászerelve, vagy külön állt a köpőcsésze. Kezdetben a víz cseréje is kézimunkát igényelt, amely az asszisztensek feladata volt.

A rendelő ekkor még nem különült el a kinézetében a polgári lakások szalonjaitól. A falakon tapéta, az ablakokon selyem vagy brokátfüggöny függött. A fogászati szék bőrrel, vagy bársonnyal volt áthúzva. A doktorok ekkor még nem fehér köpenyben, hanem felöltőben végezték a beavatkozásokat.
A bemutatott enteriőrben egy „Emil & Oscar Pappenheim” gyártmányú fogászati szék, hozzá tartozó köpőcsésze, lábhajtós fúrógép és fogászati szekrény látható. A fogászati szekrényben a 19. század végéről, 20 század első feléből származó fogászati eszközök, műszerek, gyógyszeres üvegek, dobozok, aranymérleg, fogók, fecskendők találhatóak.