1860-ban a Zemplén megyei Nagycsebben született, iskoláit Újhelyen és Kassán végezte. Majd a budapesti egyetemen 1883-ban szerzett orvosdoktori oklevelet.
1883 és 1887 között az élettani tanszéken tanársegéd, de ezen idő alatt már bejárt Árkövy Foggyógyintézetébe, ahol segédként működött.

Első fogászati közleménye 1887-ben jelent meg az Orvosi Hetilapban Szemölcsdag (papilloma) a szájüregben címmel. Legjelentősebb műve a Patho-Histologie der Zahnpulpa und Wurzelhaut, mely 1889-ben Stuttgartban jelent meg. Könyve jó kiegészítője Árkövy diagnosztikájának, művét 200 fogbél és gyökérhártya szövettani vizsgálata alapján írta meg. Érdeklődése elsősorban a konzerváló fogászat felé irányult. A Scheff által szerkesztett Handbuch der Zahnheilkunde első kiadásában (1890-93) Rothman írta a Pathologie und Therapie der Pulpakrankheiten című fejezetet.

Az 1891/92-es tanévben a fogak kór- és gyógytana tárgykörből magántanár lett, ő volt az első docens, aki Árkövy iskolájából kikerült.
1887-től a Budapesti Általános Poliklinika Egyesület fogászati osztályát vezette, melyet kisebb megszakítással haláláig betöltött.