1865-ben született a Tolna megyei Hőgyészen. Iskoláinak elvégzése után Budapesten fogtechnikát tanult, majd fogtechnikusként dolgozik. Iszlai József tanácsára azonban továbbtanult, és 1899-ben a budapesti egyetemen orvosdoktorrá avatják.
Pályájának kezdetén szoros kapcsolatban áll Iszlaival, az Odontoskóp szerzője és segédszerkesztője több éven keresztül. Iszlaival való együttműködése diplomaszerzése után szakadt meg, amikor Árkövy klinikájára került.

Ifjúkori főműve az 1909-ben megjelent Atlas der stomatologischen Brücken und Regulierungsarbeiten című gyűjteményes munka első kötete, a Brückenarbeiten. A mű egyszerre ismertté tette nevét a nemzetközi szakmai körökben is, és ekkortól tekintik az odontotechnika szaktudósának. Ekkor kezdett foglalkozni orthodontiával is, mely témakörben több cikke is megjelent hazai folyóiratokban. Tudományos tevékenységének fő irányai is kialakulnak ekkorra főként az odontotechnika-protetika, a fogszabályozástan és a fogorvos-történelem érdekli. Több mint 200 közleménye jelent meg, melyben 12 önálló kötet is szerepel. 1908-ban jelent meg Útmutató klinikai és laboratóriumi odontotechnikai munkálatokhoz című műve úttörő jellegű volt. 1910 után számos fogszabályozással kapcsolatos művet írt.
1912-ben A fogak helyzetbeli rendellenességeinek okairól odontorthopaedikus címmel tartott magántanári előadásával odontotechnika tárgykörből magántanárrá habilitálták, utolsóként Árkövy tanítványai közül.

Az első világháború alatt Szabó Józseffel együttműködve a Poliklinikán háborús sérültek helyreállító műtéteivel foglalkozik. 1917-ben Szabóval közösen monográfiát ír az álcsontöröttek röntgenvizsgálatáról.
Amikor 1919-ben Szabó József kerül a Fogászati Klinika élére, megbízza Salamon Henriket az Európában egyedülálló orthodontiai osztály vezetésével. Az osztály gyűjteményeit, eszközeik nagyrészt Salamon ajándékozta a klinikának.
1917. szeptemberétől a Magyar Fogorvosok Egyesületének elnöke, majd 1922-től tiszteletbeli elnöke volt. Madzsar Józseffel együtt alapítója a Stomatologiai Közlönynek.

Pályája kezdetétől nagy érdeklődéssel foglalkozott a fogászat történetével. Művei a magyar fogászat nagy alakjaival, híres magyarok fogazatával és a magyar fogászat egy-egy fejezetével foglalkozik. Sok-sok cikke, közleménye és két összefoglaló műve jelent meg e témakörben. 1906-ban jelent meg az első magyar fogászattörténeti monográfiája A stomatologia tanításának története címmel. Ezt a munkáját és kutatási eredményeit felhasználva jelentette meg 1942-ben kiadott művét, A magyar stomatologia (fogászat) történetét.