Diplomáját az Erzsébet Tudományegyetem Orvosi Karán szerezte meg. Fiatal orvosként a kaposvári kórházban teljesített szolgálatot. A pécsi stomatológiai klinikára Oravecz professzor kinevezése után került gyakornokként. A klinika történetében az 1967/68-as évben az orvosok között Uj János már adjunktusként szerepelt.
Oravecz professzor halála és Schranz Dénes kinevezése közötti időszakban megbízott kilinikaigazgatói teendőket is ellátott.

A Dischka Győző utcai klinika tervezése során a munkából oroszlánrészt vett ki, és a továbbiakban is támogatta az épület átalakításának munkálatait. 1973-ban a rektor docenssé léptette elő. A fogorvosképzésben elsősorban a konzerváló fogászat területében végzett kiemelkedő oktatómunkát. Amikor 1975-ben a POTE Fogászati Klinikája megkezdte tevékenységét, kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a konzerváló fogászat és az endodoncia oktatása rövid időn belül magas színvonalat ért el. Érdeme volt az is, hogy a fiatal fogorvosok elméleti és gyakorlati felkészítését kiemelt feladatnak tekintette. Az 1972-75 közötti oktatási felkészülési időszak fogorvosképzési programjának kidolgozásában komoly részt vállalt, és az ún. integrált módszer témaköreit kitűnően oktatta. Az első új rendszerű államvizsga tételeinek kidolgozásában aktív szerepet vállalt. A Fogászati Klinika 1975-ben megnyílt fekvőbeteg osztályának szakmai felügyeletét nagy lelkiismeretességgel végezte. A fogorvosok továbbképzésében komoly feladatot látott el.

A tudományos munka terén már korán szerepelt, mint gyakornok, először társszerzőként, majd önálló szerzőként. Számos közleménye arról tanúskodik, hogy az intézet vezetőjével karöltve kutatási területként a dentális gócfeltárás problémakörét választotta, melynek kapcsán, a fogeredetű gócfertőzés kimutatásához számos vizsgálómódszert fejlesztett ki, illetve a gyakorlatban lévőket ellenőrizte, és vizsgálatainak eredményét több cikkben publikálta. Fontos kérdésnek tartotta a caries profunda dentinjének problematikáját és a megbetegedett fogbél életben tartását.
A betegkezelések megkönnyítése és a betegek toleranciájának fokozása érdekében kifejlesztette az audio-analgesia konzerváló fogászati alkalmazást.

Kandidátusi disszertációját 1968-ban védte meg A megbetegedett pulpa gyógyításának problémái címmel. Disszertációjában kifejtette a fogak megtartásának új lehetőségét.
1998. augusztus 13-án hunyt el.
Aranydiplomás orvos, a Pro Universitate Emlékérem Ezüst fokozatának tulajdonosa.