A fogászat oktatása elsőként a kolozsvári egyetemen indult, 1890-ben, amikor Vajna Vilmos (1854-1932) a fogak kór- és gyógytanából, valamint fogászati műtéttanból magántanárságot nyer. A kolozsvári egyetemi hallgatók azonban nem érdeklődnek a fogászat iránt, ezért halála után két évig szünetel a fogászatoktatás az egyetemen.
1896-ban két kolozsvári fogorvos, Rudas Gerő és Höncz Kálmán kap magántanári képesítést. Rudas Árkövy és Iszlai tanítványa, fő érdeklődési területe a fogorvosi szövettan.
Höncz Kolozsvárott tanul, majd a sebészeti klinikán gyakornokoskodik. A magyar szájsebészet egyik úttörője. 1913-ban Kolozsvárott önálló klinikát kap.
Az első világháború után a klinika Románia első, és sokáig egyetlen fogászati klinikája volt. Az intézmény vezetését a román Bilaskó (Bilascu) György veszi át, aki szintén Budapesten Árkövynál tanult.

Szeged

Az Egyetemi Fogászati Rendelőintézet egy honvéd laktanyában kezdi meg működését, a katonai fogászattal együtt 1924-ben. 1926-ban válik el az intézet a katonaságtól, s egy egyetemi épületbe költözik át. 1930-ban kapnak új épületet a Teleki út 12-ben. Az intézet vezetője 1924-1927 között Viola György, majd Göllner Lajos, aki magántanári képesítést is nyer.

Debrecen

Debrecenben már 1921-ben felvetődött a fogászati tanszék létesítésének gondolata, amelyet azonban nem sikerült megvalósítani. 1934-ben a Sebészeti Klinika keretében nyílott meg a Stomatologiai Poliklinika, melynek élén Csilléry András állt. A fogászat oktatása 1934/35-ös tanévben kezdődött meg, a tanév végén a Poliklinika önálló intézménnyé vált. Csilléry 1945-ben nyer professzorságot. Ferenczy Károly a fogászati röntgenológia és Meák Géza szájsebészet tárgykörből nyernek az egyetemen magántanárságot.