Egészséges életmód, káros szenvedélyek
A mai korban is oly népszerű „élvezeti cikkek” - a kávé, a csokoládé, a tea és a dohány - az Újvilágból, illetve Keletről (Kelet-Indiából) kerültek és terjedtek el Európában. Ezen termékek hasznos és káros voltáról jelentetett meg könyvet Leonhard Ferdinand Meisner (1692-1740) 1721-ben (De caffe, chocolatae, herbae thee ac nicotianae natura...). Eredetileg mindhármat gyógyszernek tartották, majd fokozatosan drága élvezeti cikkekké váltak, amelyek túlzott fogyasztását az egészségkárosító szenvedélyek között jegyezték fel.
A kávé eleinte az iszlám világban vált honossá, ám idővel a keresztény Európában is kultikus szokássá vált a kávézás. A 17. század embere a kávét a láz, a fejfájás, a csúz, a reuma és az iszákosság elleni gyógyszerként használta. Európa-szerte a 18. századra társadalmi eseménnyé nőtték ki magukat a kávéházi gyógykúrák.
A dohánnyal kapcsolatosan is pro és kontra, érveket hoztak fel a 17. századi „szakirodalmi” megjelenésétől kezdődően. A gyógyhatásai közé tartozott pl. a száraz nátha tüneteinek enyhítése. A káros volta természetesen nagyobb publicitást kapott: úgy tartották, hogy a fiatal szervezetre a legkárosabb. A belső szervekre - főként a tüdőre - való hatását, főként a boncolások alkalmával térképezhették fel, hiszen több helyen is kormot találtak az elhunytak szervezetébe.
A kötet jelenleg a könyvtár Aranytermében található, T.IX.35-ös jelzeten, így valószínűsíthetően részét képezte a klimoi állománynak.
Almási Balogh Pál: A kávé, thé, és csokoládé történeti, természet-historiai, diaetetikai és orvosi tekintetben, Pest, 1831
Magyar nyelven is jelentek meg önálló munkák, valamint tanulmányok a különféle élvezeti cikkek hatásáról. Almási Balogh Pál (1794-1867) orvos 1831-ben Pesten publikálta kutatási eredményeit A kávé, thé, és csokoládé történeti, természet-historiai, diaetetikai és orvosi tekintetben címmel, amelyben vegy- és orvostani tekintetben vette sorra a kávé, a tea és a csokoládé élettani hatásait. Művét gróf Széchenyi Istvánnak ajánlotta.
A kötet a Szepesy-gyűjteményben egészíti ki a hajdani püspöki bibliotéka állományát, ma is a püspökről elnevezett Szepesy-teremben az Sz.P.IX.31-es jelzeten található meg.
Tudományos Gyűjtemény, Szerk. Fejér György..., Pest, 1817-1841
A Tudományos Gyűjtemény megalapításának gondolata 1815-ben fogant meg Fejér György dogmatika tanár agyában. Az enciklopédikus jellegű havi folyóirat nyomdai kiadását Trattner János Tamás vállalta. Az első szám 1817 januárjában látta meg a napvilágot. Közlésre kerültek benne értekezések, könyvismertetések, valamint tudományos jelentések. Szerkesztői között olyan embereket fedezhetünk fel, mint Kultsár István, Thaisz András, Teleki József, Vörösmarty Mihály, s végül Horvát István. Itt jelentek meg a nyelvújítási harc utolsó szakaszának fontos írásai, Kölcsey Ferenc bírálatai Csokonai Vitéz Mihály, Kis János és Berzsenyi Dániel verseiről. A lap jelentős szerepet játszott a korszerű műveltség és a nemzeti öntudat kialakulásában. A minden tudományág újdonságait bemutató folyóirat több orvostudományi jellegű tanulmányt, könyvismertetést is leközölt.
A Tudományos Gyűjtemény 1835. évi X. számában egy tanulmányt olvashatunk a csokoládéról. A 15. cikkelyben a következőt írják: „A’ csokoládé diaeteticai és orvosi tekintetben (326-336 l.). Ámbár a’ Szerző a’ csokoládét, mint tulajdonképpen tápláló substantiát, és kevésbé puffasztót más lisztes ételeknél, ártatlannak, söt, ha a’ gyomor vele nem ellenkezik, 1S az ingerelhetöség nincs felemelve, hasznosnak is mondja: mindazáltal épen nem javalja általánosan, ’s előadja pontosan az eseteket, mellyekben ártalmat szülhet. A’ füszereket pedig mindenkor szükségtelen és ártalmas pótléknak állitja. Orvosi hasznait mind más orvosok után, mind maga tapasztalásai szerént is elöszámlálja.”
Ma a Tudományos Gyűjtemény 23 kötete az Arany- és a Szepesy-terem között kinyitott átjáróban lelhető fel, a ß.IX.8-31-es szám alatt. Ezen kívül még több sorozata lelhető fel a hajdani Szepesy Ignác püspök által gyűjtött köteteket rejtő díszteremben a J, K és az S betűjelzésű szekrény polcain.
Mátyus István: Ó és új diaetetica, az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására Istentől adatott nevezetesebb természeti eszközöknek ... elé-számlálása ... úgy, hogy ... természet históriája gyanánt is szolgálhasson. Posony, 1787-1793.
Kibédi Mátyus István (1725-1802) Marosszék főorvosa egészségtani szakmunkájának reprezentáns műve a Diaetetica... című munkája, amelyet eredetileg kétkötetesre tervezett, majd hatkötetessé bővített (Ó és új diaetetica...). Ezen munkája avatta őt a magyarországi egészségtan klasszikusává. A hatkötetes, új kiadás egyes részeiben Mátyus az embert körülvevő fizikai környezettel, a ruházkodással, a növényi alapú ételekkel, a különféle italokkal, valamint a testmozgás hasznos voltával foglalkozott.
Mátyus István munkájának hat kötete Szepesy Ignác püspök idején került be a Püspöki Könyvtárba, így ma is a róla elnevezett Díszteremben található, Sz.F.V.7-8-9-10-11-12-es jelzeten.