Fogászat
Christian Franz Paullini (1643-1712), a teológiai és orvostudományi tanulmányokat is folytató, Eisenach városbeli tisztiorvos 1696-ban adta ki Neue vermehrte, heylsame Dreck-Apothecke, azaz A fekáliapatika című könyvét. A szerző szerint „a fekáliapatika segítségével az ürülék és a vizelet alkalmazásával csaknem minden, még a legsúlyosabb mérgezéses betegség is, továbbá fejtől a lábig igézéssel előidézett külső és belső sérülés sikeresen gyógyítható”. Paullini a nép között szájhagyomány útján terjedő fekáliaorvoslás módszereit és receptjeit gyűjtötte össze, anélkül, hogy ezeket kritikusan átvizsgálta volna. Ily módon kívánta a vagyontalan betegeket olcsó orvossághoz jutatni. A könyvben a fogászati kezeléssel külön fejezet foglalkozik. Ebben a következőt olvashatjuk: „A lyukas fogba hollóürüléket tömünk, amitől a fog kihullik, és így a fájdalom is megszűnik.A fogak tisztításához a vizelet is kiválóan alkalmas”.
Az egészbőr kötéses kötet az Aranyterem G.IX.1-es polcán található és a benne fellelhető Klimo ex libris arra enged következtetni, hogy már az eredeti, alapítói állományban is fellelhető volt.
Pápai Páriz Ferenc: Pax Corporis az-az az emberi test nyavalyáinak okairól, fészkeiröl, s azoknak orvoslásának módgyáról való tracta. Kiad.: Papai Pariz András., Kolosvárott 1747, az Academiai Betükkel. [8], 410, [5] p. 17 cm
Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) Bázelben folytatott orvosi tanulmányokat, majd Bornemisza Anna feljedelemasszony és Teleki Mihály kancellár udvari orvosa lett. A Pax Corporis az első magyar nyelvű önálló orvosi munka. A mű még életében négy kiadást ért meg, amely egy orvosi könyv szemszögéből nézve kivételes volt a korszakban: Az első kiadás Pax Corporis, Az az: Az emberi Testnek belső Nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről s’ azoknak Orvoslásának módgyáról való Tracta. Mellyet mind élő tudós Tanitóinak szájokból, mind a Régieknek tudós Irásokból, mind pedig maga sok Betegek körül való Tapasztalásiból summáson öszveszedett a Házi-Czelédes Gazdáknak és Gazdaszszonyoknak, kik Városokban és falukon láknak, és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra, mennyire lehetett értelmessen, világossan és bővebben Magyar nyelven ki-adott címmel 1690-ben jelent meg, Kolozsvárott.
A második kiadás pedig Lőcsén látott napvilágot, 1692-ben, ennek megjelenésének jogosságát a szerző nem ismerte el. A harmadik bővített kiadás ismét Kolozsvárott került ki a nyomdából, 1695-ben. A negyedik, bővített kiadás lőcsei nyomdatermék már fia, Pápai Páriz András kiadása, 1701-ből. Ötödik, hatodik és hetedik kiadása már kolozsvári, 1747-ből, 1759-ből és 1774-ből.
A kötet előszava sommásan összegezte a szerző szándékát: „Nem akartam én itt az ebben tudósoknak értelmeket megfogni, nem is azoknak írom: hanem a házi cselédes gazdáknak és gazdaasszonyoknak, és az ügyefogyott szegényeknek, akiknek nincsen mindenkoron kezük ügyében értelmes orvos: kiváltkép falukon, hol hamarabb talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember” Pápai „népszerűsítő könyvet” írt, elsősorban a csak anyanyelvükön tudó, nem szakmabeliek számára, erre utal gördülékeny nyelvezete is. A tüneti-diagnosztikai kifejezések közül a sugorodás, olt-var, nyavalya-törés, merevedés, hasszorulás, kipárlás, orbáncz, rüh, köröm-méreg, hurut, tsuklás, geleszta, vér-pökés, valamennyi él a mai orvosi terminológiánkban. Továbbá a testrészek megnevezése is időtálló kifejezésnek örvedhetnek: agyvelő, orra lika, szeme héja, nyelv csapja, fodor-háj, térd kalácsa, vég-hurka (ma is így nevezik a székelyek), csecs-bimbója, hogy csak a legismertebbeket említsük. Az éhomra fáj, csipázik és viszketeggel terjed, szintén a Pax Corporis szótárából valók.
A Pax Corporis egyik része kimondottan a fog- és szájbetegségekkel foglalkozik, valamint azok különböző gyógymódjaival. A 9. rész a száj büdösségéről szól: „A’ Száj Büdössége nehezebb másnak, mint magának, a’ kin vagyon. Nemis minden ollyan, mint ama’ Római nagy embernek Duilliusnak a’ felesége: mert midőn e’ nagy ember vötte vólna eszébe, hogy irtóznak a’ több nagy Rendek mellett ülni a’ Tanátsban, mondgya otthon a’ Feleségénak: miért nem mondotta vólna meg eddig, hogy az ő szája büdös? Imez azt feleli, hogy az ő elméjére sem vötte vólna; mivel azt gondolta, hogy minden Férfiúnak ollyannak kell lenni a’ szájának.
Ez sokféle októl megesik, néha tsak a’ fogok között maradt eledelnekis megveszésétől; néha a’ szájrothadástól, melly miá a’ bélek doha felhat a’ szájra; néha egyéb belső veszettségtől.
Ez szerint hát, az orvoslásban, illik e’ nyavalyának okára vigyázni ’s azt elhárítani, ha kitanúlható. Tratsa tisztán az illyen ember száját, fogait: mindennap dörgöllye sós Vízzel, vagy etzetes Vízzel, vagy spiritus Vitriolival savanyitott Vízzel. Ha roszsz a’ fog, és ürege vagyon, vonnyák ki onnan; mert semmi hasznot ott nem tészen.”
A Klimo Könyvtárban az ötödik (1747-es) kiadás található meg két példányban. Az II. VI.1-es szám alatti példányban Klimo György pécsi püspök ex librise található, így ez a kötet a nyilvános könyvtár alapállományának részét képezte. A másik kötet a mai Szepesy-teremben található (Sz.H.IX.24), innen következtethetünk arra, hogy valaha báró Szepesy Ignác gyűjteményét gazdagíthatta. Ennek possessor-bejegyzése az egyik korábbi tulajdonosára is következtetni enged bennünket: „Lengyel András 1748”. Mint látható két évszázad püspökegyénisége is fontosnak tartotta eme alap magyar nyelvű orvosi munkának a bibliotékájába való beemelését.
Közhasznu esmeretek tára. A Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva 1-12. kötet, Pest, 1839
A betűrendes magyar enciklopédiák sorát a Döbrentei Gábor (1786-1851) által szerkesztett Közhasznú Esmeretek Tára nyitotta meg, a Conversations-Lexikon magyarított változataként. Ez volt az első modern, lexikonigényű vállalkozás, amely a német Brockhaus-cég Conversations-Lexikonának harmadik kiadásán alapult, de jelentős mennyiségű magyar címszót is beleszerkesztettek. Az egyhasábosan szedett apró betűs munka tekintettel volt a hazai viszonyokra. Kiadását Wigand Ottó pesti könyvárus 1831-ben indította meg, és 1834-ig 12 kötetben fejezte be. Egy évtized múlva, 1844-ben Heckenast bocsátotta közre olcsó kiadását, amely különben az elsőnek betű szerinti lenyomata, csak kisebb sorközökkel és gyengébb minőségű papíron.
Az ötödik kötetben az emberi fogakkal kapcsolatban lehet rövid ismertető szövegeket olvasni. A fogfájásról az alábbiakat írták: „Fogfájás-nak neveztetik azon fájdalom, melly a’ fogakban vagy a’ hozzájok tartozó részekben vagyon. Néha iszonyu fokra emelkedik, a’ szenvedőt egész éjenkint kinozza ’s majd kétségbe ejti. Néha a’ fogtul a’ közel részekre elterjed, gyakran a’ fejbe is. Fő fokán néha egyszerre megszün ; utóbb megint visszatérendő. Helye, mint minden fájdalomnak, idegben van és padig abban, melly az állcsontok tulajdoncsőjében megy ’s mindenik foghoz legalább egy szálat küld. De ezen ideg külömbféle oktul ingereltetik, ’s innét a’ fogfájás nemei is külömbfélék. A’ fogjövéskori fájdalmat is, melly az iny gyuladásától ered, ide szokták számlálni. Fogfájás támad utóbb is az iny vagy a’ fogüregben lévő részek gyulladásánál. Van még egyetérzésü fogfájás is. P. o. köszvénynél, hülkornál, sorvadatnál, bujabetegségnél is. De legfájdalmasabb a’ fogak rongáló müvelete, hova a’ külsértések s’ a’ müszeri romlás tartoznak, melly férgesülésnek mondatik ’s a’ más csontok fenéjének’ (Caries) felel meg. Néha ingerlő külső okok épen nincsenek jelen, hanem maga az ideg beteg fájdalmat okoz. - Ezekből látni, hogy a’ fogfájás gyógyítása külömbféle, majd vérbocsátás majd el szármoztatók, majd enyhitők, majd az ideget elölök kellenek. Gyakran a’ beteg fog kihuzatása szükséges.”
A magyar Conversations-Lexikon 12 kötete ma a Szepesy-teremben található, Sz.Tz.IV.1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-es jelzeten.
Orvosi Tár, Havonként kiadják: Bugát Pál-Schedel Ferencz. Új folyam: Bugát Pál-Flór Ferenc, Pest, az Orvosi Tár Hivatala, 1831-1841
Az első önálló magyar orvosi szakfolyóirat, az Orvosi Tár 1831-ben indult. Alapítói Bugát Pál és a még pályája kezdetén álló Toldy (Schedel) Ferenc voltak, majd később az új folyam munkálataiban már Flór Ferenc (1809 -1871) is részt vett. A szerkesztésben a jelentősebb külföldi, orvosi témájú lapok mintájából indultak ki. A bennük található közlemények jelentős része is külföldi folyóiratok cikkeinek fordítását, rövidített változatát takarta. A kezdeti útkeresés után a folyóirat egyre inkább az új diagnosztikus és terápiás eljárások megismertetésére fektette a hangsúlyt, így elsősorban a közegészségügyi kérdésekkel és járványüggyel foglalkozott. A másik sokat vitatott kérdéskör a himlőoltás problematikája volt. Az Orvosi Tár a „hivatalos közlöny”szerepkörét is betöltött, hiszen minden egészségügyre vonatkozó törvényt, rendelkezést közzétett, továbbá tudósított az orvosképzésben és a tudományos körökben lezajlott fontosabb szakmai eseményekről. Kiemelt rovatai a külföldi folyóirat-közlemények és könyvújdonságok tartalmi ismertetését is magukra vállalták. Az Orvosi Tár másik fő feladatának - az általános orvostudományi tájékoztatáson kívül - a magyar orvosi szaknyelv megalkotását és terjesztését tekintette, ennek okán készült el az Orvosi Tár szótár-melléklete is. A szerkesztők fontos céljuknak tekintették s a magyar orvosi műszavak megismertetése. A felmerülő nehézségek leküzdésére a kétnyelvű közlés mellett döntöttek, így az új kifejezések mellett zárójelben a régi, többnyire deákból vett műszókat is feltüntették. A szótárat az Orvosi Tárhoz készítették el: Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv címmel.
A 11. kötetben Egy szerencsétlen foghúzásnak következése címmel Lósz Antal esetleírása Baranya vármegyéből: „Kubányi Simon, 15 esztendős negyedik deák iskolát tanuló ifjú, Árva megyei születés 1831-dik esztendei december hónapban, egyik bal zápfogában nagyobb fájdalmakat szenvedvén, és több napok mulva is azt, hogy a’ próbált csillapitó szereknek használása után is fájdalmai nem csillapodnak, sőt azok nagyobbodnak, tapasztalván, a’ beteg fájdalmas fogát tűkörben megtekintette, melly alkalaommal tapasztalá, hogy bal felől negyedik zápfoga feketés, és a’ tappintása nékie különös fájdalmat okoz, azért is azon türhetetlen fájdalmaktól, mellyek őtet éjjel és nappal olly mértékben gyötörték, hogy sem nem ehetett, sem nem alhatott, megmenekedni akarván, eltökéltte magában, hogy fogát kihuzassa, elmenvén tehát ő NN-höz és ott fogától megmenteni könyörgött, könyörgését meg is hallgatá ezen még újoncz foghúzó, és abbéli biztatása után, hogy semmi se féljen, mert ha ő egyszer fogát megragadja, ha bár melly erősen álljon is, ki húzta ugyan, de azon nagy erőszaknak az lett szerencsétlen következése, hogy az erős, és hirtelen csavarás által egyszersmind azon félen a’ felső állkapcza és száj-padlásának nagyobb része betört. - A beteg, mint állítá, erre olly iszonyú fájdalmakat szenvedett, hogy azok nagyságát ki nem magyarázhatá. Ezen nyomorult állapotban a’ beteg avval az utasítással bocsátatott el, hogy többször napjában a’ lejjebb csüggő száj-padlását bal felén az ujaival felfelé nyomja, állapotjával többé épen semmit sem gondolván.”
Az Orvosi Tár a nyilvános püspöki könyvtárba Szepesy Ignác püspök időszakában került be, folyamatos megrendelés révén, hiszen a püspök fontosnak tartotta az orvostudományi munkák „legújabbjainak” beszerzését is. Így ma is a róla elnevezett díszteremben található. (Jelzete: Sz.A.IV.9-10-11-12-13-14) Orvosképzés nem lévén Pécsett a helyi orvosok az új fejlődési eredményekről ezekből, a korabeli periodikákból értesülhettek. Az Orvosi Tár új folyama pedig Patkovics József, pécsi városi tiszti főorvos nagylelkűen felajánlott hagyatékának részeként lett a püspöki bibliotéka része. (Jelzete: Sz.U.IV.2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14-15-16-17)