Gyógymódok Johann Sigmund Hahn (1696-1773) Schweidnitzben praktizáló orvos 1737-ben adta ki az Unterricht von Krafft und Würckung des frischen Wassers in die Leiber der Menschen (Tanítás a friss víz erejéről és az emberi testre, különösen a betegekre gyakorolt külső és belső hatásáról) című művét. Hahn igen ajánlja a hideg (=friss) víz használatát csaknem minden betegség ellen. Így még a köszvény ellen is hatásosnak tartotta. A szervezetbe, és elsősorban a vérbe került méreganyagok leküzdésére Hahn vagy éhgyomorra, vagy frissen fogyasztott gyümölcs után, éjszakai ivóvízkúrát ajánlott. A hideg vizet többre tartja a melegnél, mert hígabb és finomabb. Hahnt a 19. században elterjedt hidegvíz-kúrák úttörőjeként tartották számon. Ma a kötet a Hártyateremben van, II.V.25-ös jelzete, és a benne található tulajdonosi ex libris szerint Klimo György könyvtárának részét képezte.
John Brown (1735-1788) skót fizikus az 1780-ban megjelent System der Heilkunde (A gyógyítás alapja) című művével egy egyszerű gyógyítási koncepció alapjait rakta le, amelyet később „brownizmusnak” neveztek el. Brown gyógymódja abból indul ki, hogy az egészség lényegében egyensúly egy adott ingermennyiség és egy normál mértékű ingerelhetőség között. A betegségeket két csoportra osztotta: a „szténikus betegségeket” erős izgalmi állapot, míg az „aszténikus betegségeket” a nagymértékű tompultság jellemzi. A terápia az ellentétes irányú beavatkozás, illetve a biológiai ellenvezérlés és kiigazítás modellje szerint: nyugtatás a „szténiás” és ingerlés az „aszténiás” esetben. Az 1800-as években a brownizmus leginkább az elmekórtanban vált fontos irányzattá. Brown munkája Patkovics József szakmai precizitásának és bibliofil természetének köszönhetően lett halála után a Pécsi Püspöki Könyvtár része. Az orvos, bejegyzése alapján 1 forint 10 krajcárt fizetett a kötetért. Jelenleg a Szepes-teremben, az Sz.U.III.32-es szám alatt lelhető fel.
Franz Anton Mesmer (1734-1815) fő műve Mesmerismus. Oder System der Wechsel-wirkungen... (A mesmerizmus, avagy a kölcsönhatások rendszere) 1814-ben került kiadásra Berlinben. Memer az „állati mágneseződét” mint átfogó gyógyítási elvet alapozta meg, amire a későbbi elektro- és mágnesezési terápia alapult. Elméletét a kozmikus erővel kapcsolatos természetfilozófiai spekulációra alapozta, amely az emberi szervezetet is élteti, és elsősorban az idegrendszeren keresztül hat. Mesmer elmélete szerint a betegség a szervezetben előálló torlódás vagy pangás eredménye, amely a fluidumok vagy a mágnesezés által feloldható. A 19. század elején a mesmerizmust az érdeklődés középpontjába állítják. Aligha volt a medicina történetében olyan koncepció, amely olyan átfogóan befolyásolta volna a 19. század tudományát, művészetét és hétköznapjait mint a mesmerizmus. A berlini, 1814-es kiadást Patkovics József szerezte meg gyűjteményébe, amely halála után került a nyilvános pécsi püspöki könyvtár tulajdonába. Ma a Szepesy-teremben található, Sz.U.II.14/1 szám alatt.
Christian Friederich Samuel Hahnemann (1755-1843) fő művében az Organon der Heilkunst-ban (Racionális gyógykezelés organonja) a homeopátiának elnevezett új gyógykezelési szisztémát fejtette ki. Tanítása szerint az orvos számára a tünetek a meghatározók, ezekből kell képet alkotnia a betegségről és levezetnie a terápiát. A homeopátia alapelve: hasonlót a hasonlóval gyógyítani. Ez alapjában véve ellentétes a nedvkórtan gyógyító elvével, amely az antik idők óta a kiegyenlítő ellenlépésekre összpontosít. A homeopata mozgalom főleg Szászországban talált számos követőre. Az 1819-es, drezdai kiadású Hahnemann művet Patkovics József vásárolta meg, majd a pécsi püspöki könyvtárra hagyományozta. Ma a kötet a Szepesy-terem Sz.U.V.26-os száma alatt található. |