Ideg- és elmegyógyászat
Thomas Willis (1621-1675) angol orvos és anatómus Londonban adta ki az agy anatómiájáról szóló alapvető munkáját Cerebri anatome cui accessit nervorum descriptio et usus címmel. A könyv az agyra vonatkozó minden addigi eredményt túlszárnyal, és egészen a 19. század elejéig az orvosi szakirodalom egyik alapművének számít. Willis a könyvében összesen tíz agyi idegpárt különböztetett meg. Willis az agy funkcióit az idegi szerkezetekhez próbálta kapcsolni, és elfordult az életerőről vallott hagyományos nézetektől, amelyek szerint az életerő az agy üregeit kitöltő folyadékban lakozik. Az angol anatómus a különféle agyszerkezetekben meghatározta az érzékelés, a gondolkodás és az emlékezés helyét. Willis a nagyagyat a gondolkodás szervének tekintette, a kisagyban pedig az életfunkciók központját látta.
Willis munkájának amszterdami, 1664-es kiadás található meg a Patkovics-hagyatékban. A mű jelenleg a Szepesy-teremben található, Sz.X.X.33-as szám alatt.
Pápai Páriz Ferenc Pax Corporis című művében több betegség okainak, tüneteinek és gyógyításának módozatai mellett a gutaütésről is olvashatunk: „A’ Gutta-ütésnek mind eredete, természete ’s okai ugyan csak azok, a’ mellyek oda-fel a’ tag Elesésében előszámláltam: Tsak annyiban külömböznek, hogy ez az egész testet, ímez pedig valamellyik bizonyos részt fogja el.
E’ nyavalya találván az embert, annak mind mozgását, mind érzését, mind elméjét elvészi épen, az egy lélegzet vételen kívűl, noha azis mindenkor megbántódik, néha inkább, néha pedig kevésbé.
FÉSZKE és OKAI: E’ nyavalyának oka gyakrabban a’ bő hideg nedvesség, melly az agyvelő kamráit és a’ hát gerintz velejét épen elárasztya. Ez pedig vagy hirtelen esik meg, vagy pedig későbbre; a’ mint a’ nedvesség vagy vékonyabb és folyóbb, vagy vastagabb és nyúlóbb: noha néha a’ bő vértől ’s annak megrekedésétőlis megesik. Külső okai mind azok, valamellyek a’ hideg nedvességet gyűjtik, hideg ételek, hideg aer, éjjeli dobzódás, gyakori részegeskedés, kiváltképen az éjomnra való bor ital bizonyoson készíti e’ nyavalyára a’ testet.”
A Klimo Könyvtárban az ötödik (1747-es) kiadás található meg egy-egy példányban. Az 1747-es kolozsvári kiadásban (II.VI.1) Klimo György pécsi püspöknek az ex librise található, így ez a kötet a nyilvános könyvtár alapállományának részét képezte. A későbbi kiadású kötet a mai Szepesy-teremben található (Sz.H.IX.24), innen következtethetünk arra, hogy valaha báró Szepesy Ignác gyűjteményét gazdagíthatta. A possessor-bejegyzése az egyik korábbi tulajdonosára enged következtetni bennünket: „Lengyel András 1748”. Két évszázad püspökegyénisége is fontosnak tartotta eme alap magyar nyelvű orvosi munkának a bibliotékájába való beemelését.