Járványok, fertőző betegségek
A 18. század első felében és voltaképpen az egész század alatt mindvégig újabb és újabb hullámokban lepi el a kontinenst, köztük Bécset és hazánkat is a pestis.
A bécsi Karlskirche
Ennek megfelelően újra igen nagy számban jelennek meg a pestisiratok. Gömöri Dávid (1708-1795) 1739/40-es pestisjárvány idején kiadott A pestisről való tanátslás című könyvecskéjében hasznos öngyógyító tanácsokat fogalmazott meg. A kötet több szempontból is túlmutat az akkori, átlagosnak mondható pestisirodalom színvonalán. Arra a következtetésre jutott, hogy a fertőző betegségekre fogékonyabb az a személy, aki egészségtelen életmódot folytat, egészségre ártalmas körülmények között él. Ezért a könyv felét az általános életmódbeli rendszabályoknak szentelte, 58 pontban foglalta össze az egészségtan legfontosabb problémáit. A pestis gyógyítására is különböző étrendi tanácsokat ad a házilag elkészíthető gyógyszerek mellett.
A kötet ex librise Klimo György tulajdonosi minőségét erősíti, így elmondható, hogy a kötet az alapállomány részét képezte. Jelenleg a Hártyateremben, Z.IX.45 szám alatt lelhető fel.
Bittner Imre: A Bánság poslázairól. A. M. Orvosok és Természetvizsgálók pécsi nagy gyűlése által koszorúzott értekezés, Pest 1847
Bittner (Kéry) Imre (1798-1887) királyi tanácsos, a tudományos akadémia levelező tagja A Bánság poslázairól című pályadíjat nyert munkájában a Bánság vidékének igen elterjedt népbetegségét, a maláriát ismertette, amely posláz, mocsárláz, váltóláz néven volt ismert. Bittner a könyvében cáfolja az olasz Paolo Savi azon állítását, hogy a miazmákat a Chara vulgáris nevű vízinövény kigőzölése terjesztené, valamint azt a hiedelmet, hogy az édes és sós víz találkozása okozná a „posléget”, mivel a Bánát nem érintkezik tengerrel. Bittner három feltételt említ meg a betegség kialakulásánál: a meleg éghajlatot, a táj fekvését és a mocsaras föld milyenségét. Számos megelőzési javaslatot ír, így például, hogy ássanak a különböző állóvizek között csatornákat, a mocsarak körül élők éjszaka nem menjenek a víz közelébe, és hogy napnyugta után zárják be az ajtókat és ablakokat.
A püspöki könyvtár példányának különlegessége az a szerzői dedikáció, amelyet báró Szepesy Ignác püspöknek jegyzett a kötetbe a mű szerzője: „Nagyméltóságú Scitovszky János Pécsi Püspök Úrnak alázatos tisztelete jeléül a szerző. Boros-Sebes Május 9. 847”. A kötet mai helye a püspökről elnevezett Szepesy-terem, az Sz.L.IV.20-as jelzeten.