Lexikonok, szótárak, enciklopédiák
Stephen Blanckaert (1650-1702) amszterdami orvos első görög, latin és belga nyelvű szótára 1679-ben került ki egy amszterdami nyomdából. A szójegyzékben a görög termiusok képezik az orvosi nyelvezet gerincét, amelyet a rómaiak igen nagy számban átvettek, ezeket egészítette ki Blanckaert belga kifejezésekkel. 1690-es újabb kiadásában a görög és latin terminusokat az anyanyelve mellett francia, német és angol szavakkal is kiegészítette.
A hajdani püspöki könyvtár Hártyatermében található ma a kötet, amely egy háromnyelvű - latin, görög és német - kiadás. Aktuális jelzete CC.VIII.13. A klimoi alap könyvgyűjteményben való meglétére utal a beleragasztott püspöki ex libris is. A könyvtárban egyébiránt megtalálható az angol, francia kiegészítésekkel kiadott szótára is.
Szenci Molnár Albert- Joannes Christophorus Beer, Dictionarium quadrilingue. 4. ed. Noribergae, 1708
A 17. században a tudományos nyelvezet megújításának úttörőjeként tartjuk számon Szenci Molnár Albert (1573-1634) protestáns író, műfordítót. Szótára nem a mai szótárakhoz hasonlítható, magyarázattal ellátott tételei inkább enciklopédikus jelleggel bírnak. Íme egy-két ízes példa az orvosi jellegű szócikkekből: „Pubertas. Kimohozot ifjuság: az Férfinac 14. az Leanzonac 12. esztendős korban; Phimósis. Az férfiui tagnac nyavalyaja, midőn az bőre ugy meg szorul, hogy az mackrol le nem foszolhat, avagy vizontag rea nem borulhat (figymaszűkület). Eúgium. Az Asszonyj allat szemermes testénec kapu hartyaja, mely az Venus első Ostromán rontatikel (szűzhártya).”
Szenci szótáraiban nem csupán körülírásos magyarázatok találhatók, hanem új magyar szavak is: pl. Ágyékhártya (ld. Diaphrágma), Holt testet metélő (ld anatómus), Vemheczke, kinek még esztendőjelentő foga nem nőtt (ld. Abolus). Új szószerkezeteiben bizonyos szavakat többletjelentéssel látott el. (ld. tőszó zacskó = herezacskó)
A Klimo Könyvtár példánya a névadó püspök gyűjteményével lett a püspöki bibliotéka része. Jelenleg az Aranyteremben, G.V.24-25-es számon lelhető fel.
A nagy francia enciklopédia 1780-as években kiadott második kiadásának 193 kötete került 1793-ban Pethő József kanonok ajándékozása révén a püspöki könyvtárba. Az enciklopédia Denis Diderot (1713-1784) és 1758-ig Jean Le Rond d'Alembert (1717-1783) szerkesztésében látta meg a napvilágot. Munkatársai között megtalálhatók a kor jeles francia gondolkodói: Voltaire, Jean Jacques Rousseau, Montesquieu, Condillac, Turgot, d'Holbach, Helvetius és mások. A szerzők célja az „általános felvilágosultság” terjesztése egy olyan enciklopédia által, mely egész könyvtárakat helyettesít az átlagos olvasó számára a tudomány, a művészetek és a kézművesség terén. (Ez utóbbiak elsajátítását többkötetnyi ábra segíti.) A felvilágosodás egyik alapdokumentumának tekinthető. Az utolsó tulajdonosok 1775-ös halála után Charles Joseph Panckoucke (1736-1798) szerezte meg a kiadási jogokat. Ő 1776 és 1880 között öt pótkötetet és két kötet névmutatót adott ki. Ezt a hét kötetet legtöbbször az Encyclopédie első teljes kiadásával együtt kezelik, így jön ki együtt a 35 kötet. 1782 és 1832 között Panckoucke és jogutódjai kiadtak egy 166 kötetes kibővített kiadást Encyclopédie méthodique címmel. Az a mű akkoriban hatalmas vállalkozás volt, ezer munkás és 2 250 szerkesztő dolgozott.
A francia enciklopédia, bővített kiadásának kötetei - köztük az orvostudományi részek is - a Hártyateremben találhatók a Z jelzésű szekrényben.