Patológia - igazságügyi orvostan
Giovanni Battista Morgagni (1682-1771) olasz orvos és természetkutató De sedibus, et causis morborum per anatomen (A betegségek okáról és fészkéről, ahogy azt az anatómia művészetével kifürkészhetjük) című korszakalkotó művével a kórbonctan megalapozójává vált. Abból indult ki, hogy az egyes szervek vizsgálata felvilágosítást nyújthat a betegség okáról és lefolyásáról. A betegség tünetei, lefolyása és a boncolás során észlelt elváltozások között szoros tapasztalati összefüggést állapít meg. Morgagni legnagyobb érdeme, hogy művével a kórbonctanba bevezette az anatómiai gondolkodást. Az olasz orvos anatómiailag is megalapozott betegségek egész sorát írta le, ezek közül például a "Morgagni-sérvet", a nyelőcső rekeszsérvét.
Morgagni munkája Patkovics József hagyatékából maradt a Klimo Könyvtárra, és az orvos kéziratos bejegyzése alapján még a kötet megvásárlásának összegéről is tudomást szerezhetünk: 10 forint és 36 krajcárba került. Jelenleg a Szepesy-teremben, Sz.U.I.13-as jelzeten lelhető fel.
Huszty Zakariás Teofil: Diskurs über die medizinische Polizei. Hrsg. von Zacharias Gottlieb -- Edlen von Rassynya, Pressburg-Leipzig, 1786
Huszty Zakariás Teofil (1754-1803), pozsonyi városi főorvos a Diskurs über die medizinische Polizey című kétkötetes, közel ezeroldalas munkájában a közegészségügy valamennyi problémáját felveti, megvitatja. Johann Peter Frank alapvető munkájából indult ki (System einer vollständigen medizinischen Polizei), amelyet olyan fontos tárgykörökkel egésztett ki, amelyek a közegészségtanba szorosan beletartoztak. Eszmerendszere, kapcsolata a kameralizmussal - Joseph von Sonnenfelssel - a jozefinista felvilágosodással tagadhatatlan. A kérdéskör elvi, filozófiai megalapozását végezte el. A későbbi orvostörténeti értékelés némelyike éppen a sonnenfelsi hatást rója fel neki. Huszty könyve kortársai között - érdekes módon elsősorban a német nyelvterületen - rendkívül népszerű volt. Hazai elterjedésének csekély voltát talán éppen az indokolta, hogy kevés magyarországi adatra hivatkozott. Husztyt halála után az orvosrendőrség vagy ahogyan már akkor nevezték az államorvostan kiváló képviselőjének könyvelték el, művét, pedig mint ajánlott vagy kötelező tankönyvet ajánlják.
A kétkötetes munka Patkovics József hagyatékának részét képzi, és ma a Szepesy-teremben, Sz.U.V.8-9 szám alatt találhatók meg. A második kötet ára 3 forintot taksált.
Flór Ferenc: A tetszholtak felélesztésökről szóló tanítás. Pest 1835.
Flór Ferenc (1809-1871) a szerencsétlen sorsra jutott (vonatbaleset áldozata lett) orvosdoktor 1835-ben a bécsi mentőintézetek példáját szem előtt tartva, és okulva a pesti árvíz mentési kudarcain, A tetszholtak felélesztésökről 
szóló tanítás című könyvében fogalmazta meg az igényét egy megfelelő felszereléssel és kiképzett szakembergárdával rendelkező mentőintézmény felállításának. Továbbá határozottan állást foglalt a helyszíni újraélesztés fogalmával akkoriban egyet jelentő, mihamarább megkezdett befúvásos lélegeztetés gyakorlata mellett. A francia tudós, François Xavier Bichat elméletére alapozva Flór úgy látta, hogy a halál beálltáért az oxigénhiány és az ezzel járó szénsav felszaporodása felelős, ezért a beteg életét csakis az azonnal megkezdett mesterséges lélegeztetés mentheti meg. Először a légutak szabad átjárhatóságát kell a betegnél biztosítani, csak ezután következhet a befúvásos (szájon át való) lélegeztetés. Fontosnak tartotta az elsősegély-nyújtás kötelezővé tételét, valamint rendszeres felvilágosító tevékenység folytatását a befúvásos lélegeztetés ismeretének elterjesztése érdekében.
A püspöki könyvtár példányának különleges értékességét az adja, hogy a szerző maga dedikálta a Klimo Könyvtár második alapítójaként tisztelt, báró Szepesy Ignác püspöknek: „Nagy Méltóságú és Fő Tisztelendő Négyesi Báró Szepesy Ignácz Úrnak Pétsi Püspöknek, Császári Kir. val. vel. vitk. Tanácsosnak, ’s a’ Magyar Tudós Társaság Igazgatójának s.a.t. s.a.t Ő Exczellencziájának legmélyebb tisztelete jeléül a’ Szerző”. Ennek okán a kötet ma is a püspökről elnevezett Szepesy-teremben kapta meg végső helyét, az Sz.O.IV.10 jelzet alatt.