Sebészet
Galénosz: Omnia quae extant in Latinum sermonem conversa. Velence, 1556
Galénosz (Kr. u. 129-199), a görög származású római orvos Szmirnában, Korinthoszban és Alexandriában tanult több mint 12 évig. Ifjú korában szülővárosában a gladiátorok orvosaként tevékenykedett. 162-től orvosi tevékenységét Rómában folytatta, ahol többek között Marcus Aurelius orvosa volt. Az Omnia quae extant in Latinum sermonem conversa című műve, amely több mint 300 írást tartalmaz a gyógyítás minden területéről, az antikkor legfontosabb orvosegyéniségévé tette. Életművében Galénosz megpróbálja egyesíteni korának minden filozófiai és orvostudományi áramlatát. Ily módon olyan tanítást épített fel, amely másfél évezreden át az orvosi tevékenység alapját jelentette.
A testrészek hasznáról szóló művében Galénosz úgy vélte, hogy a test szerveinek szerkezetéből eleve megállapítható, mi a feladatuk. Ezt a célt követve számos boncolást végzett élő állatokon, mindenekelőtt berbermajmokon és disznókon. A kötet címlapja is megörökítette egy metszeten a „híres” disznóboncolás metódusát. Az állati boncolásokon szerzett ismeretek olykor tévedéshez vezettek, ám másfelől viszont döntő fontosságú vitatémákat is sikerült tisztáznia. Felfedezte, hogy minden érben vér kering, és nem levegő, csak épp van vénás és artériás vér. A vér mozgása véleménye szerint egy középpontból indul ki a test távolabbi részei felé. Az emésztést pedig, amely a „velünk született hő” segítségével bontja le és szállítja a vér segítségével a testrészekbe a táplálékot, Galénosz három szakaszra bontja.
Galénosszal ért véget az antik gyógyítás alkotó korszaka. Műve mintegy sűrítve magában foglalja a görög-római ókor medicinájának egészét, amit az elkövetkezendő századokban újra meg újra lemásoltak az utódoknak. A középkorban Galénosz támadhatatlan orvos és hosszú ideig vitathatatlan tekintély volt. Csak a késői skolasztika, majd a reneszánsz ingatta meg egyik-másik munkájának tekintélyét, ám csupán részletkérdésekben.
A Velencében 1556-ban kiadott munkája, bár különleges tulajdoni bejegyzést nem tartalmaz, a katalógusok tanúbizonysága szerint szintén Klimo György strukturált könyvgyűjtésének köszönheti pécsi életének kezdetét. Jelenleg a bibliotéka Aranytermében található M.IV.8-as szám alatt.
Gaspar Tagliacozzi: Gaspari Taliacotii Bononiensis ... De curtorum chirurgia per insitionem libri duo. Additis Cutis Traducis instrumentorum omnium, atque deligationum iconibus et tabulis. Venetiis, 1597
Gaspar Tagliacozzi (1546-1599) a sebészet, az anatómia és az elméleti orvostudomány professzora volt Bolognában. A „plasztikai sebészet” alapjait bemutató neves és gazdagon illusztrált De curtorum chirurgia... című könyvében elsőként írta le tudományos igénnyel az orr bőrlebenyek felhasználásával történő újraformálását. A könyvben nagyszámú ábra szemlélteti az elveszett orr, fül és ajkak helyreállításának a különféle módozatait. A felkarból vett bőrlebeny átültetése az arc hibás részére több lépésben történik, és olykor néhány hónapig is eltart.
A Klimo Könyvtárban található pergamenkötéses darabja a benne fellelhető tulajdonosi bejegyzés szerint először Guilielmus Rechperger tulajdonában volt 1611-ben, majd az 1700-as évek második felére a Pécsi Püspöki Könyvtár tulajdonába került. Erre utal a Klimo ex libris is. Jelzete: CC.II.17-es.
Johannes Scultetus: Wund- und Artzneyisches Zeug-Hauss. Auss dem Lat. von ... Johann Schultes verbessert, vermehrt, übersetzet ... Amadeus Megerlin. (Ill. del. Jonas Arnold.), Franckfurt 1679
Johannes Scultetus (1595-1645) német orvos életműve az Armamentarium Chirurgicum, a maga idejében az első sebészeti tankönyv volt, amely a szakma egész spektrumát összefogta enciklopédikus formában. Az első rész magában foglalja az akkor használatos sebészeti műszereket és műtéti technikákat írásban és képben. A munka második felében klinikai tapasztalatait, megfigyeléseit, megjegyzéseit közli az első részben közöltekhez kapcsolódva. Az orvostudomány fejlődése szempontjából a történeti jelentőségű mű 1748-ig 18 új kiadást ért meg, tízszer latin, háromszor holland, kétszer német és francia, egyszer pedig angol nyelven. Scultetus életében a kézirat összeállításáig jutott el, úgy, hogy a művet 10 évvel halála után unokaöccse publikálta latin nyelven 1655-ben, aki ugyancsak a városi orvos tisztségét viselte Ulmban. A németre való fordítást barátja és tanítványa, Amadeus Meggerlin, heidenheimi városi orvos végezte el, amelyhez az idős Scultetus által készített skicceket Jonas Arnold városi festő metszette rézbe. Így jelent meg 1666-ban a rég várt második latin kiadással együtt az első német kiadás, amely a Wund-Arztneyisches Zeug-Hauss címet viselte. A mű hamarosan széles körben elterjedt, gyarapítván a medikusok, orvosok, céhtagok ismereteit is, akik a latin nyelvet nem ismerték. Az eddig német nyelven megjelent sebészeti munkák a háborús sebészet és sebkezelés problémáival foglalkoztak. Scultetus művében olasz mestereinek ismereteire támaszkodhatott, de használta nagy kortársainak Ambroise Paré (1510-1590) és Wilhelm Fabricius Hildanus (1560-1634) munkáit is.
A Klimo Könyvtárban mindkét nyelvű munka megtalálható. A német nyelvű kötet jelenleg - kötéséből adódóan - a Hártyateremben található, FF.VII.27-es szám alatt. A benne fellelhető ex librisek két tulajdonost is megneveznek: először Franciscus Antonius Biber kéziratos bejegyzése áll, az utolsó tulajdonos pedig nyomtatott ex librisével vette birtokába a munkát. Ő volt az alapító püspök, Klimo György, ezáltal ez a munka is az alapállomány részét képezte. A latin nyelvű kötet ugyancsak a Hártyateremben található, HH.VI.20-as szám alatt. Ebben a műben is Klimo György ex librise van elhelyezve.
Lorenz Heister: Chirurgie, in welcher alles, was zur Wundarzney gehöret, nach der neuesten und besten Art gründlich abgehandelt, und in acht und dreyssig Kupfertafeln die neuerfundene und dienliche Instrumente, nebst den bequemsten Handgriffen der chirurgischen Operationen und Bandagen deutlich vorgestellet werden. Neue, vermehrte und verbesserte Aufl., Nürnberg 1770
Lorenz Heister (1683-1758) német botanikus, sebész és anatómus a Chirurgie, in welcher alles, was zur Wundarzney gehöret... (Sebészet, amelyben minden a sebészettel kapcsolatos ismeret megtalálható) című művével alapozta meg Németországban a tudományos sebészetet. A gazdagon illusztrált mű számos kiadást ért meg. Heister művében „az újonnan feltalált és leghasználhatóbb műszerekről”, a „sebkötözésről” és a különféle sebészeti eljárásokról és kezelési módszerekről értekezik. Így például a szürke hályoggal kapcsolatban is új módszerekkel ismertette meg az olvasót. Amputáció esetén pedig azt ajánlotta, hogy közvetlenül a műtét helye fölött a véredényeket el kell kötni.
A Klimo Könyvtárban található 1770-es, nürnbergi kiadású példány a 19. században élt, pécsi városi tiszti főorvos, Patkovics József hagyatékának részét képzi, és ára 4 forint és 36 krajcár volt. Jelenleg a bibliotéka Szepesy-termében található, Sz.V.IV.14-es jelzet alatt.
Giovanni Alexander Brambilla: Zwey Abhandlungen über den nützlichen und schädlichen Gebrauch des Oxikrats, und der trockenen Karpey in der Wundarzney. Aus dem Italienischen übersetzt., Wien 1777
Giovanni Alessandro Brambilla (1728-1800) olasz orvos, sebész, az osztrák hadsereg fősebésze volt. Az ő javaslatára kezdték meg a katona-egészségügy újjászervezését a Habsburg Birodalomban, így őt nevezték ki a bécsi Katonai Sebészeti Akadémia, az ún. Josephinum első igazgatójává. Irodalmi munkássága a sebészet sok ágára kiterjedt, ő alapozta meg a tábori sebészetet is.
A hajdani püspöki könyvtárban található Zwey Abhandlungen über den nützlichen und schädlichen Gebrauch des Oxikrats... című, 1777-ben a bécsi Trattner nyomdából kikerült munkája a pécsi városi tiszti főorvos, Patkovics József hagyatékának része. Bejegyzése szerint a vételi ára 27 krajcár volt. A mű jelenleg a Szepesy-teremben található meg, Sz.V.VII.29-es jelzeten.