Szemészet, fül- orr- gégészet
Apáczai Csere János (1625-1655) a németalföldi egyetemeken szerzett tanulmányait messzemenően kamatoztatta kiadott munkáiban. A modern tudományos világképről alkotott nézeteiben Descartes megismerése igencsak meghatározónak bizonyult. A Magyar encyclopaedia című fő műve 1655-ben jelent meg Utrechtben. Apáczait diákkori élményei, a puritánus etika és a kartezianizmus szelleme késztette arra, hogy összeállítson egy olyan tudományos gyűjteményt, amely magyar nyelven tájékoztatja olvasóit a kor eredményeiről. A kor jeles szerzőinek tudományos véleménye szerepelt a műben: Descartes mellett Ramus, Regius, Scribonius, Amesius és Alstedius műveiből készített fordításokat és kivonatokat Apáczai Csere János.
A könyvben előtérbe került a természettudományos eredmények bemutatása, de a csillagászat, számtan-mértan, fizika, orvoslás, botanika és egyéb tudományok mellett helyet kapott a logika, a teológia, a történelem, az etika, a neveléstudomány, a politika-elmélet és a filozófia eredményeinek bemutatása is. Az emberi test bemutatását tartalmazó résznél Apáczai a következőket írja a fülről: „4. A hallási külső eszköz (tag) a’ (b) fül, melly mint valami töltsér vájott (udas) és széles, hogy a’ mozgadozó levegő ég bövön mehessen a’ hallási menedékre, és a’ halló inat elégségesképpen illethesse. A’ fülben legelöl egy bőrötske vagyon, melly fül’ dobjának hívattaik. Ez a’ bőrötske kettős: alsó, melly külöhöz hasonló tsontotskák födi-bé, és felsö melly a’ kalapátsotska tsontotskáját tartya. A felső azért a’ hangoktól meg-taszíttatván megüti az alsót, és az osztán meg-mozdíttya az közel való lelkeketm kik a’ hangot az agyban... érzőre viszik.”
A mű újdonsága a nyelvezetében keresendő, amely Apáczai azon erőfeszítése eredményességének bizonyítéka, amellyel a szerző megkísérelte az elvont tudományok szókincsének megteremtését.
A kötet jelenleg a Hártyateremben található, QQ.VI.12-es jelzeten.
Anton Störck: Orvosi praxis. Ki-adta Rácz Sámuel. 2. bőv. kiad., Buda 1801
Anton Freiherr von Störck (1731-1803) osztrák fizikus, a bécsi egyetem rektora, Mária Terézia udvari orvosának munkáját Rácz Sámuel (1744-1807) az 1777-ben alapított első magyar orvostudományi kar élettan tanára, majd később dékánja/rektora fordította le magyarra. A mű 2 kötete 1801-ben jelent meg Pesten. Rácz műveivel a magyar orvoslás alapjait tette le. Orvosi műszavait nagy gonddal alkotta meg, mondván édes anyai nyelvünk a gyógytan tanitására teljesen alkalmas. A mű egyik fejezete a különböző torok- és gégebetegségekkel foglalkozik. A gégegyulladásról az alábbiakat olvashatjuk: „A’ Cynanche Oesophagea, vagy-is Oesophagitit a’ nyelő gégének gyulladása, melly igen méllyen fekszik, és azért csak alig, vagy éppen nem is látható. A’ beteg mélly fájdalmat, avagy nyelés akadályát érez. Igen titka betegség, és többnyire vagy öszvefoglaltatik a’ torokgyulladással, vagy utána kövötkezik.”
A Rácz Sámuel által fordított Orvosi Praxisban a sok különböző betegségek mellett a tüdőbajokról részletes is részletes felvilágosítást kaptak a korszakban. A tüdőrothadásról a következőket olvashatjuk: „Phtysis pulmonalis. A’ Tüdőrothadást abból lehet meg-esmerni, hogy a’ mejben valami járó fájdalom vagyon, a' mellynek eredete kiváltképpen a’ mejtsont alatt, de néha más tagokban-is lenni láttatik; azon felyül a’ beteg hurutól, eleinte ugyan könnyön, és röviden, de még-is állandóul, és a bé-lehellestől (inspiratio) igen.”
A kötetek jelenleg a Szepesy-teremben találhatók meg, Sz.S.III.18-19 jelzet alatt.
Georg Joseph Beer: Gondviselés az egésséges és gyenge szemekre, és arra való oktatás, miképpen lehet az embernek önnön magán segíteni, a szemnek ollyan hirtelen való betegségeiben, mellyek tulajdon orvosi vagy seborvosi esméretet nem kivánnak. Irta Béér György Jósef. Ford. Váradi Sámuel, Béts, 1805
Georg Joseph Beer (1763-1821) orvos vitathatatlanul a szemészet egyik vezető egyénisége volt, és ezáltal korának, tudományágának egyik legjelentősebb képviselője. Bár nem tudott elszakadni korának sajátos psziho-patológiai szemléletétől, törekedett rá, hogy elszakítsa a szemészetet, mint tudományt a szigorú, dogmatikus nézetektől, és tapasztalati megfigyelésekre alapozza munkásságát. Ennek kiváló példája művének egyik fejezete: „A’ szemmel való bánás különb különbféle bogarak marása után. A’ darások, méhek, főképpen pedig a’ szúnyogok, némelykor oly erősen meg marják szemünk héjját, hogy a’ miatt tüzes és igen égető daganot származik, ’s e’ miatt szemünket fel nem nyithattyuk. Az illyen esetekben leg előbb is meg kell vizsgálni, hogy valyon a’ bogár fulánkja benn maradott és a’ testben vagy nem, ’s ha benn, egy vékony fogóval, mint a’ millyennel a’ szakállat szokták ki tépni, és a’ mellyet mindenütt lehet kapni, ki kell húzni a’ bőrből. A’ daganatot dörgölni, vakarni, igen ártalmas, az által igen könnyen tüzességet és évesedést okoz az ember a’ szemhéjjában. Ha hideg vizbe egykevés konyhasót, közönséges vagy glét etzetet (acetum lithargyri) tölt az ember, és az abba mártott itató papirosat a’ daganatra tészi, mind ez, mind annek következései rövid időn el múlnak. A’ körös bogarak rakosgatásábol is láttam egynehányszor, nagy, tüzes, és igen fájdalmas daganatat származni a’ szemhéjján, mely egynehány napok alatt mindenkor tökélletesen el múlt, ha VIII loth tiszta vizet egy könting kámforos spiritussal egybe elegyitvén, ebbe mártott itató papirosat raktam gyakran reá.”
Munkássága során a szemoperációkat több új módszerrel gazdagította. Munkái a szemészet történetében mindazonáltal hűvös fogadtatásra találtak, mivel élesen bírálta a korábbi és a modern műveket egyaránt.
Beer munkájának magyar nyelvű fordítását - Gondviselés az egésséges és gyenge szemekre, és arra való oktatás, miképpen lehet az embernek önnön magán segíteni, a szemnek ollyan hirtelen való betegségeiben, mellyek tulajdon orvosi vagy seborvosi esméretet nem kivánnak címmel - Váradi Sámuel készítette el. A bécsi, 1805-ös kiadást Patkovics József szerezte meg 11 forintért magánkönyvtárába, amely gyűjteményét utólag felajánlotta a nyilvános pécsi püspöki könyvtár számára. A kötet a Szepesy-teremben található, az Sz.V.VIII.11-es szám alatt.