(1811-1888)
110 éve, 1888. március 20-dikán hunyt el Somogyi Károly esztergomi kanonok, a róla elnevezett könyvtár megalapítója. 1811. április 1-jén született Tiszaföldváron nemesi család sarjaként. Édesanyja Kelemen Borbála az elsõ magyar színigazgató: Kelemen László húga), édesapja Somogyi Csizmazia Sándor, hites táblai ügyvéd volt. A szülõk irodalmi munkásságából kiemelendõ a Kelemen Borbála fordításában megjelent Hasonlatosságok (1807), valamint Somogyi Csizmazia Sándor Dentu mogerek vagy a' Magyaroknak Õs-elei címû munkája. Az apa tevékenyen résztvett a korabeli irodalmi életben, egy ideig szerkesztette a 'Hazai és külföldi tudósítások'-at. Sokat fordított német szerzõktõl, de írt egy magyar nyelvtant, sõt a 'kör négyszögíttésérõl' is egy dolgozatot. A család számára természetes életteret jelentettek a könyvek, a gyermekek korán megismerkedtek a szellemi alkotómunka örömeivel; különösen igaz ez Somogyi Károlyra, akit mûvészi ambícióval és tehetséggel is megáldotta a sors. (Szívesen rajzolt, fiatal korától kezdve verseket is írt.) Még gyermekként mégis a papi hivatást választotta. 1834-ben szentelték fel. Szeretett volna a világtól elvonultan, falusi plébánosként, csupán hivatásának élni. Felettesei azonban, akik számontartották szorgalmát és felkészültségét, más megbízatásokkal látták el. 1840-tõl munkatársa, majd szerkesztõje lett a Religio és Nevelés címû egyházi folyóiratnak. 1841-ben az újonnan létesített esztergomi presbitérium tanárává és tanulmányi felügyelõjévé nevezte ki Kopácsy József hercegprímás. Szerkesztõi és oktatói tevékenysége révén ismert és népszerû lett. Olyannyira, hogy tisztelõi 1846-ban Barabás Miklóssal készíttették el Somogyi képmását. 1847-ben hittudományi doktorrá avatták A törvények iránti engedelmességrõl különös tekintettel korunkra (1841) címû értekezése alapján. Alapító tagja volt 'a jó és olcsó könyvkiadó társulat'-nak, a késõbbi Szent-István-Társulatnak. (A társulat adta ki Schmid 'Ostereier' címû mûvét is Somogyi fordításában 1853-ban.)
Izgalmas és szinte teljesen ismeretlen az a szerep, amit 1848 márciusa után, a forradalom és szabadságharc alatt töltött be.Ebben az idõszakban ugyanis nyomdatulajdonos volt Somogyi. Elõbb Vácott vásárolt nyomdát (a váci forradalmi napok összes nyomtatványa az õ nyomdájában készült), majd Pesten bérelt és vásárolt nyomdát. Nyomdásza és üzlettársa Lukáts László volt. Korszerûen berendezett pesti nyomdájukban gõzsajtóval nyomtattak. 1848/49 sajtótörténete szinte azonos a Lukács és társ nyomda kiadványaival. (A szabadságharc bukása után -talán éppen azért, mert csak 'társ'-ként és nem teljes nevén szerepelt az impresszumban- nem szenvedett megtorlást.)
1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává fogadta. A bölcsészet lényege- és feladatáról címmel tartotta meg székfoglaló elõadását 1859-ben. Elõbb (1861) pozsonyi, majd 1865-ben esztergomi kanonok lett Somogyi.
Esztergomi kanonokként tette országos elismerést kiváltó, nemes felajánlását: 1881-ben Szegednek ajándékozta 43 701 kötetes felbecsülhetetlen értékû könyvtárát.
 |
 |
Egyre nagyobb visszavonultságban élt, szellemi aktivitását azonban nem adta fel. Hetvenéves korában elhatározta, hogy összegzi addig megszerzett tudását, apró cédulákra írt feljegyzéseit, elmélkedéseit, tanulmányait, verseit válogatva, jegyzetekkel ellátva kiadásrakészen akarta hátrahagyni. 1888. március 20-dikán bekövetkezett halála megakadályozta ebben.
A hátrahagyott kéziratokból kiderül, hogy sokat foglalkozott az elmúlás, a halál gondolatával. Az életében, lelkiismeretében tiszta Somogyi bölcsen és felkészülten, olykor mégis az esendõ ember félelmével várta a halált.
