|
Ki is volt Szegedi Kis István? Szeged a XVI. században mezőváros volt, s mint ilyen élen járt a reformáció terjesztésében. A szegediek olvastak és hallottak a világ eseményeiről és a hitújításról is. Örültek annak, hogy van egy olyan vallás, amely megszabadítja őket a gyónástól, s azt is hallották, hogy az új vallás az igazi, ősi üdvözülés lehetősége az eredeti szent iratok szerint. Az új hit terjesztőit anyagilag és erkölcsileg is támogatták. A kibontakozó magyarországi reformáció terjesztésébe bekapcsoló szegediek közül sokan eredetileg a katolikus egyház szolgálatára készültek, alapműveltségüket is ott szerezték meg. Így például a domonkos rendi Szegedi György és a - talán - ferences rendi Szegedi Kis István, aki később a magyar reformáció egyik legnagyobb alakja lett. Szegedi Kis István polgárcsalád gyermeke volt. Skaricza Máté, életrajzának első közlője így ír erről :. „Kis István családi nevének bizonysága szerint is Szegeden született azoknak a kunoknak nemzetségéből, akiket egykor a mi országunkat fenyegető veszedelem idején a közeli vidékről kiválóságuk és alkalmasságuk folytán ezen hely polgári közösségébe felvettek. [...] Született az Úr 1505-ik esztendejében. [...] Életének zsenge éveit szülőföldjén, elsősorban szüleinél töltötte, azután Lippán majd Gyulán a szabad művészetekben való előrehaladásával mindenkit csodálatra ragadott. Mert tudták, hogy hajlama és tehetsége mindig a komoly gondolkodásnak, nemkülönben a legtiszteletreméltóbb tudományoknak szenteli az időt, s csak azokban leli örömét. [...] És mivel már Luthernek s vele Melanthon Fülöpnek, Németország ezen örök világosságainak híre valamennyire hazánkban is elterjedt [...] Szegedi is ráirányította figyelmét ez eléggé jelentékeny dolgokra. Mivel azonban sem a külföldre való utazás nem volt még annyira felkarolva, [...] de elegendő költsége sem volt még arra, hogy egyenesen Németországba látogasson, csak Krakkóba ment.” Ott három évig tanult s onnan, mint református tért haza. 1543-ba jutott el végül Wittenbergbe, ahol ugyanakkor tanult Abádi Benedek és Heltai Gáspár is. Szegedi Kis István körülbelül két évet töltött Wittenbergben s ott tudori rangot szerzett. Reformátori pályáját Csanádon kezdte el. A templomban és az iskolában is hirdette az új tanokat. Híre hamar elterjedt, s hamarosan üldözni kezdték. Különösen Fráter György nem szenvedhette. Szegedit végül is elüldözték Csanádról, sőt legnagyobb bánatára 200 könyvétől is megfosztották. Végül Gyulára hívták, az ottani iskola vezetését bízták rá. Itt könnyebben élhetett, de csak egy évig maradt. 1546-ban Ceglédre került, s itt nősült meg 1548-ban. 1551-ben már Mezőtúron találhatjuk Szegedi Kis Istvánt. Skaricza így ír erről: „a legnagyobb tisztelettel fogadták és alkalmazták 1551-ben főleg az iskola igazgatására, de olykor-olykor a prédikálásra is. [...] Turról végre másfél évi szolgálat kitöltése után 1553-ban Békésre távozott, ahol beszédei miatt mindenki ráfigyelt, az iskolában is korábbi szokása szerint a tanulóknak számos előadást tartott.” Békésről Tolnára került, ahol megint leginkább az iskolában működött. Bizonyos vasárnapokon tartott istentiszteletet is. Tolnáról Laskóra hívták s 1554-ben a baranyai kerület superintendensévé választották. Kálmáncsehi prédikátorsága idején esett török fogságba. Skaricza Máté erre így emlékezik: „Nem sokkal azután, az 1562. évben, amikor már e nagy férfiú siralmas rabságának híre szélesebb körben elterjedt, megérkezett Debrecenből Melius Péter is [...] Czeglédi György váradi első lelkésszel, maguk mellé véve Fegyverneki Balázst is, aki az erdélyi fejedelem nevében egy gyönyörű kristályserleget adott át. Szegedi szabadon bocsátásáért tettek erőfeszítést, melyet azonban egyáltalában nem mozdítottak elő. Sőt inkább ezen követség miatt annak fogsága súlyosbodott, és kicsibe múlt, hogy maguk a közbejárók is megmenekedhettek az életveszélytől.” Szegedi Kis István végül Mező Ferencné segítségével 1200 forintért szabadult ki a török fogságából. 1563-ban került Ráckevére s ott is maradt haláláig. Húsvétkor kezdett el prédikálni, s hitvitákat is folytatott. „Egyébként az 1565. év közeledtével jött Pestre egy sok nyelvet és vidéket ismerő Seraphinus Panthanus nevű barát. [...] Ez a csuklyások szokása szerint azzal kérkedett, hogy a lutheránusok kitűnőségével (Szegedit gondolván) akar mérkőzni, majd egy zsák könyvet lecipelve, Keviben termett. Szegedi megtudván a dolgot, a vitatkozástól semmi esetre sem vonakodott, sőt mind a két felekezet érdeklődő embereit szorgalmasan hívogatta a mi templomunkban való vitatkozásra. [...] Akkor a vita folyamán Seraphinus az ő sikertelen védett tévelygésének tűzétől annyira megpirult, [...] akik az ő oldalán látszottak állani szégyenkezve és észrevétlenül távozván a templomból, a barátot azután egymagára hagyták [...].” - Emlékszik egy alkalomra Skaricza Máté, aki Szegedi Kis Istvánt követte Ráckevén a lelkészségben. 1572. május elején halt meg Szegedi Kis István. Temetése május 4-én volt gyászbeszédet Skaricza Máté mondott. Sírversét is ő írta : „Elragadó szónok, tisztelt s csodaritka tekintély. |
|
|