Szegedi Kis István írta a Theologia sincerae Loci Communes de Deo et homine címû munkát, mely a magyarországi helvét reformáció elsõ teológiai rendszerezése. A Somogyi-könyvtárban levõ példány 1608-ban Bázelben jelent meg. A kézírásos bejegyzésbõl egy 1616-os tulajdonosról szerezhetünk tudomást, a beragasztott ex libris tanúsága szerint Kollonich László nagyváradi püspök tulajdonában volt a munka, az õ gyûjteményébõl pedig a Somogyi-könyvtárba került.
Ebben a kötetben található Skaricza Máté életrajza és portréja Szegedi Kis Istvánról.
Az anyaggyûjtést Szegedi Kis István már 1561 nyarán megkezdte, majd Ráckevén folytatta s ott is fejezte be. A kötet azonban csak halála után 1585-ben jelent meg Bázelben. A Loci communes a dogmatika, az erkölcs, az egyházjog és alkotmány kérdéseivel foglalkozik. Szegedi hittana azonban nem önálló munka, hanem kompiláció. Bullinger, Vermigli, Musculus, Kálvin, Béza és Melanchton különféle szövegeit másolta egymás mellé, még az eltéréseket sem vette figyelembe, az olvasóra bízta, hogy válassza ki a különféle tanbeli variációk közül a számára megfelelõt.

Szegedi Kis István önállósága abban nyilvánult meg, hogy a közlendõ anyagot maga választotta ki. Ezt a válogatást a fenti szerzõk mûveinek alapos ismerete elõzte meg. Megtudhatjuk a válogatásból azt is, hogy a luther-melanchtoni szemléletbõl nem máról holnapra tért át a helvét irányzatra. Alaposan megismerte és tanulmányozta a svájci reformátorok mûveit is. Kálvin hatása például az Úri ima magyarázatában ismerhetõ fel. Szegedi magyarázatában 30 eredeti Kálvin-idézetet lehet felfedezni. Ezek az értelmezések Kálvin 1545-ös genfi latin nyelvû kátéjából valók. Az úrvacsoráról írt részben is Kálvin irányát fedezhetjük fel.
Pedagógiai elveit a munka 298-300. oldalán olvashatjuk.