"Szervánszky őszinte művész: lelki habitusát mindig kiírja magából, kihelyezi a világba és ezzel bensejét ismét alkalmassá teszi új hangulatok befogadására."

Barna István

I. vonósnégyesét 1936-1937-ben, huszonöt éves korában komponálta. A II. kvartett húsz évvel később keletkezett; 1958-ban a Tátrai-vonósnégyes mutatta be.

Az 1947-48-ban írt vonószenekari Szerenád ugyanazt a zenei köznyelvet beszéli, mint a Bartók és Kodály után következő második nemzedék tagjainak kompozíciói. [.] Szervánszky Szerenádja ily módon magán viseli e korszak magyar zenéjének vala-mennyi pozitív jegyét (dallamos, könnyen érthető, magyaros, ritmikus és a legnemesebb értelemben szórakoztató) anélkül, hogy ballasztként nehezedne rá a negatívumok (invencióhiány, bágyadt epigonizmus, sablonos fordulatok stb.) súlya.

A Klarinétszerenád 1950-ből való [...] A háromtételes darab szerenád jellegét lírai dallamossága és kamarazeneszerűen áttört hangszerelése emeli ki.

A Napkeleti mese című balett Szabolcsi Bence szövegére íródott 1948-49-ben. Szvitként 1950-ben jelent meg.

Az 1952-ben írt Fuvolakoncert a zeneszerző fuvola-zongora szonátájával egy időben keletkezett; nyilvánvaló, hogy ezúttal a fuvola hangzása foglalkoztatta, annak lehetőségeit próbálta ki különféle kombinációkban.

Az I. fúvósötös keletkezésének és bemutatásának esztendeje 1953. Szervánszky a Budapesti Fúvósötösnek ajánlotta a művet, amelyet az együttes a bemutató óta repertoárján tart. Az '50-es években keletkezett zene az egyáltalán nem oly napsugaras történelmi kor által megkövetelt optimista hangvételét úgy éri el, hogy közben mindvégig őszinte tud maradni.

Az 1957-ben írt II. fúvósötös témáinak és kompozíciós eljárásának egyszerűsége, áttetsző tisztasága és arányossága a klasszikus stílus hatását árulja el.

Szervánszky stílusán Bartók művészete erőteljes nyomot hagyott, ehhez a hatáshoz a zeneszerző mindenkor mondanivalójának mély komolyságával és kifejezésének őszinteségével ad hozzá sajátos többletet. 1954-ben írt öttételes Concertója felépítésében és tagolásában Bartók hasonló című művét követi. Minden tétel mottója József Attila egy-egy költeményének címe.

A második alkotói korszakának kiemelkedő darabja az Öt koncertetűd fuvolára (1956). Ebben a művében a szocializmus első éveit meghatározó szocialista realizmus mellett merített a nyugat-európai kortárs zenei irányzatokból is. Eszköztárában megtalálható a hangközmodellek és a tizenkétfokúság kompozíciós elve is.

A Három dal című ciklusa 1956-57-ben keletkezett, jól illusztrálja szerzője hangulatát és irodalmi érdeklődését. A mű Tóth Árpád Meddő órán és Esti kertben, valamint Juhász Gyula Magyar idill című versének megzenésítése. A sok művére jellemző fájdalmas, meditatív, filozofálgató hangot hallhatjuk ezekben a kis képekben. A dalokra a kifejezőerő, az érzelmek gazdagsága, a magvas gondolati tartalom, a hatalmas feszültségek robbanó ereje, valamint a koncentrált, végletekig sűrített formavilág jellemző.

"Szervánszky alkotásai (még a legelvontabbak is) föld-ízűek, a vidék, a falu népének emlékeiben gyökereznek. Hallgatagsága is "parasztos" volt. Darabos beszéd-modora (emberi és zenei egyaránt) súlyos rögök anyagát idézte."

Kőmíves Imre

Petőfi Sándor verseit gyakran zenésítették meg a kor zeneszerzői. Szervánszkyt mind kórusművek, kantáták, mind dalok komponálására is ihlette. Szövegük és népzenei motívumainak hatására igen népszerűekké váltak.
"Szervánszky Endre Petőfi-kórusa magán viseli korának jellemző stílusjegyeit (a mű 1956-ban született). Ez a kor épp elég messze, de még eléggé közel is van ahhoz, hogy életérzése ma idegenül hasson. Mégis, Szervánszky darabjából bizonyos nagyság ereje, s rendíthetetlen identitástudat árad. Nem lehet kétségünk afelől, hogy ez a zene képes volt megragadni és felemelni korának hallgatóságát. Egy okkal több, hogy a zenetörténeti félmúlt e nevezetes komponistáját megbecsüljük." Farkas Zoltán

A népzenét felhasználó zeneművek utat találhattak a kor közönségéhez könnyen énekelhető, előadható, de minden nehézség nélkül érthető volta miatt is.

A Légy jó mindhalálig című film (1960) zenéjét Szervánszky komponálta.

Szervánszky zeneakadémiai tanulmányait klarinét tanszakon kezdte. A hangszerhez való szeretetteljes ragaszkodása egész életén át megmaradt. Az életmű egyik legjelentősebb darabja a Klarinétverseny (1965), melyben a hangszer lehetőségeit nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is kihasználta, ennek köszönhető, hogy a mű maximálisan hangszerszerű.

Szegeden 1966. május 21-én mutatták be a Metamorfózisok című egyfelvonásos balettet, melyet a Hat zenekari darab zenéjére Imre Zoltán koreografált. Egy estén került bemutatásra Farkas Ferenc Bűvös szekrény című operájával.

Díjai

Erkel Ferenc-díjas
(1953, 1954)
kétszeres Kossuth-díjas
(1951, 1955)
Érdemes Művész (1963)
Kiváló Művész (1977)

Filmzenék

Akiket a pacsirta elkísér (1959)
Légy jó mindhalálig (1960)
Megöltek egy leányt (1961)