1937. október 28-án ítélték oda Szent-Györgyi Albertnek az élettani és orvosi Nobel-díjat. A stockholmi Karolinska Intézet az odaítélés napján táviratban értesítette a tudóst. Az aranyéremmel, egy diplomával és 40000 dollárnak megfelelő összeggel járó Nobel-díjat 1937. dec. 10-én ünnepélyes keretek között vette át Stockholmban.

1937 októberében a világsajtó híradásokban, képes beszámolókban tudósított arról, hogy Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem orvosi vegytani intézetének professzora és igazgatója Nobel-díjat kapott, a döntés indoklása szerint: „azokért a felfedezésekért, amelyeket a biológiai égési folyamatok körül tett, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisre.”

A The New York Times 1937. október 29-i száma is méltatta munkásságát a Nobel-díj odaítélése alkalmából. A cikk arra is kitért, hogy évekig kísérletezett a világ számos tájáról származó, különböző növényekkel, végül olyan növénnyel érte el a sikert, amely nagy mennyiségben terem szülőhazájában.

A világsajtó még hónapokig foglalkozott Szent-Györgyi Albert személyével, az érdeklődés középpontjába került. Amerikai magyar lapok is időről időre írtak a Nobel-díjas tudósról. Az amerikai magyarság egyik legrégebbi napilapjaként 1899-ben indult Amerikai Magyar Népszava is számos alkalommal adott hírt Szent--Györgyi Albertről. Az Amerikai Magyar Népszava 1937. november 7-i száma arról számolt be, hogy a világhírű tudós szabadalmi bejelentést is tett. Egy újfajta hanglemezt talált fel.

Az 1937. november 11-i számában pedig azt tudatta olvasóival, hogy Szeged díszpolgárrá választja Szent-Györgyi Albertet. Külön e célra összehívott, rendkívüli közgyűlésen adták át Szent-Györgyi Albertnek a díszpolgári oklevelet 1937. december 1-jén.

Számos előadásra kérték fel szerte a világon. A Pesti Napló, 1937. október 31-én arról adott hírt, hogy Szent-Györgyi professzor tavasszal Amerikában tart előadássorozatot. 1938-ban előadói körútra indult feleségével az Egyesült Államokba. Ugyanabban az évben április 7-én a szegedi egyetem dísztermében avatták a Természettudományi Kar díszdoktorává és a Magyar Tudományos Akadémia is az évben, május 6-án választotta rendes tagjai közé.

1944-ben tevékeny részese volt a németekkel szembeni ellenállásnak. 1947-ben emigrációba kényszerült.