Vántus István (1935 - 1992)


Vántus István Vaján született 1935-ben. Középiskolai tanulmányait a nagyhírű Debreceni Református Kollégium zenei tagozatán végezte. Ugyanekkor a város zeneművészeti szakiskolájában Szabó Emil tanítványa volt. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1955-60-ban Szabó Ferenctől tanulta a zeneszerzést. 1960-tól "választott hazája" Szeged lett. 1960-66-ig a szegedi Zeneművészeti Szakiskolában a zeneszerzés és zeneelmélet, 1966-tól pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának tanára. Zenekari művek, két opera és számos kórusmű - Balassi Bálint, Juhász Gyula, József Attila, Tóth Árpád, Weöres Sándor verseinek megzenésítései jelzik zeneszerzői munkásságának irányát.
A zeneszerzői munka technikai eszközeit jól ismeri, nagy koncentrációra képes. Minden műve kitűnően megszerkesztett, nem használja ki a kínálkozó könnyedebb megoldásokat. Formái feszesek, szűkszavúak, és figyelemmel van a korszerű kompozíciós munka belső törvényeire is.

Mindkét operáját a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be. Műveit magyarországi és külföldi hangversenytermekben és a Magyar Rádióban egyaránt játsszák. Portréfilmje a Magyar Televízióban volt látható. 1967-ben és 1975-ben Szeged Város Alkotói Díjával, az Erkel-díjjal pedig 1976-ban tüntették ki.

1992. június 13-án "A sakk elnémult zene" címmel jelent meg élete utolsó nyilatkozata a Képes Újságban. Július 9-én a Debreceni Nemzetközi Bartók Béla Kórusversenyen Hangcsoportok című gyermekkari műve ősbemutatója után elvesztette eszméletét, majd a debreceni sebészeti klinikán elhunyt. Temetése a nyírbogáti ó-temetőben volt.

Monográfiák

Tóth Ferencné: Vántus István munkássága : műjegyzék és válogatott bibliográfia

Vántus István : 1935-1992 : tanulmányok, vallomások, dokumentumok

Hollós Máté: Vántus István