Család, életút

Vedres István édesapja, Vedrics György a horvát Glogócz községből költözött Szegedre 1760 körül. A családnév többféle változatban fordul elő Szeged város irataiban: Vedritsch, Vidrics, Vedrits, Vödrics, Vedress… A Vedres névvel 1790-től találkozhatunk. Vedres György 1764-ben szerezte meg Szegeden a polgárjogot és ez időben vette feleségül Sári Rózát. Két fiuk született: István – 1765. szeptember 22-én – és Pál.

Vedres István a szegedi kegyesrendieknél kezdte iskoláit, majd Pesten folytatott főiskolai tanulmányokat mérnöki kurzuson. „Felsőbb mennyiségtani” sikeres vizsgája után tapasztalatszerzésként országjárásba kezdett (főként a Dunántúlon). A családi visszaemlékezések közt szerepel, hogy Bécsben és Pesten is folytatott további mérnöki tanulmányokat.
Mérnöki oklevelét 1786-ban szerezte meg Pesten. Szerencséjére ekkor üresedett meg a szegedi városi földmérői állás, melyre sikeresen pályázott. 1786. augusztus 1-jétől és 1821. május 3-ig – 35 éven át – töltötte be a hivatalt.

1792-ben házasodott össze Rózsa Teréziával, Rózsa Sándor városi „communitásbéli” lányával.

Hat gyermekük született: István, Rozália, Terézia, Piroska, Erzsébet és János. A család hölgytagjai jómódú, tekintélyes férfiakkal léptek házasságra, a férfiág csak János fián keresztül maradt fent.
István jogi végzettséget szerzett, majd szegedi városi jegyző, és megyei táblabíró lett. Az 1831-es kolerajárványnak esett áldozatul.
János (a György és András keresztnevet is viselte) szintén a város táblabírája, városi képviselő és szenátor volt 1869-ben bekövetkezett haláláig.
Piroska – Tary Gerzson földmérnökkel kötött házassága után – Kiskunhalasra költözött.
Rozália aktív közösségi életet élt Szegeden, a Nőegylet alapítója és a 48-as katonai Betegápoló Egyesület elnöknője volt. Magyarcsékei Korda János földbirtokos, nemzetőr ezredeshez ment feleségül.
Terézia Tóth János szegedi nagykereskedő, aszódi nemes, Erzsébet Duka Károly Torontál megyei szolgabíró felesége lett.

Vedres házassága révén került közelebbi kapcsolatba a városi tanács tagjaival. Az 1790-es évektől egyre többször vállalt szerepet Szeged közéletében. Poétai képességét hamar felfedezték. Az új városháza alapkövének letételekor Volford József polgármester beszédét követően versben foglalta össze Szeged nevezetességeit, méltatta a város gazdasági jelentőségét. Ő köszöntötte gróf Korompai Brunswick Józsefet Csongrád megyei főispáni beiktatatása alkalmával.
„Hat nyelven beszélt és írt, sokat utazott külföldön és a szegediek között is páratlan világlátott ember volt.” – írta róla Czímer.

1821-ben nyugdíjba vonult.
I. Ferenc királytól 1826. július 12-én magyar nemességet, „Varassányi” előnevet és Biharban birtokot kapott.

„Testállása középszerű magasságú, haja őszbe vegyült, gesztenye színű, szemei kékek, orra kevéssé tompa, képe kerek, bajusza ősszel vegyült szög színű, állása egyenes, melle kiálló, vállai szélesek, tekintete egyenes, és bátor, hangja erős, homloka vidám gondolkodásba által menve, teste izmos, csontjai erősek voltak. Mindenkor magyar ruhát hordott; nem sokat, kivált hasztalanokat soha se beszéllett; leginkább szeretett tudományos dolgokról szót váltani. A barátságot megválasztva kedvelé; nála mindenki vendég-szeretetre talált; szenvedélyesen dohányzott.” (Miskoltzy István, Regélő, 1834. október 19.)

Vedres István munkásságát élete során többször elismerték, könyveit, javaslatait a megyék elismeréssel fogadták, a pamuttermesztés terén elért sikereiért a király is kitüntette. Tagja volt a Bécsi és a Brünni Gazdasági Tudós Társaságnak.

1830. november 4-én hunyt el hosszas betegség után. A temetési szertartását Kreminger György esperes, palánki plébános végezte a régi belvárosi temetőben. Sírja a temető megszűnésekor megújítva került át jelenlegi helyére, a Nemzeti sírkertbe.

A nemesi oklevél

A nemesi levél bordó bársonyba kötött, pergamenre írt 38x30 centiméteres, könyvalakú oklevél. Aranyozott zsinórral függesztették rá a fémtokba foglalt királyi pecsétet. Az oklevél második lapján találjuk a címert, megfestett alakban. A kék pajzs felső részének közepén lefelé ék alakban nyitott körző és vonalzó látható. Alatta, a nyílás háromszögében, zöld mező fölött ezüst hullámvonal, határuknál egy hód. A pajzs fölötti sisak koronájából daru emelkedik ki, jobb lábával fehér-piros zászlót markol. A foszladék jobbról és balról egyaránt ezüst-kék.
Az 1833 novemberében keltezett nemesi levél adományozója I. Ferenc. A lapok díszítettek, a latin szöveg jól olvasható, a nevek betűi aranyozottak. Az oklevél felsorolja Vedres István, Szeged szabad királyi város mérnökének érdemeit, megnevezi a birtokadományt a Bihar megyei Varasányban, valamint engedélyezi a Varasányi előnév használatát. Felsorolja az elhunytakat, az élő leánygyermekeket, valamint fiát, Jánost és unokáját, Gyulát – akiket a nemesség megillet. A záradékban magyar nyelvű szöveg olvasható, mely szerint 1834. december 1-jén a „Nemesi Czímeres Levél minden ellentmondás nélkül kihirdettetvén Varasányi Vedres János és Gyula… Megyebeli Nemes Urak Névjegyzékébe határoztatott.”
A hátsó lapra ragasztott cédulán az 1937-es és 1939-es nemességi és állampolgársági belügyminisztériumi igazolás száma látható.

Vedres István emlékezete

Vedres Istvánról Szegeden utcát (Újszegeden) és középiskolát nevezett el az utókor. Az 1952/53-as tanévtől Vedres István nevét viselő Építőipari Szakközépiskola (ma Szegedi Vedres István Szolgáltatási Szakképző Iskola) Horváth Mihály utca 2. szám alatti épületének bejárati előterében áll Vedres mellszobra, melyet 1950-ben készített Tápai Antal. A gipszből készült, festett mellszobor másfélszeres életnagyságú, mentéjén sujtásos gombolással.

A Schaár Erzsébet által készített életnagyságú bronz mellszobrot 1965-ben, Vedres István születésének 200. évfordulóján helyezték el a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnok déli árkádjai alatt.

Az ATIKÖVIZIG bejárati előterében (Stefánia 4.) látható márvány mellszobor alkotója Bolgár Judit (1975). A Szegedi Nagy Árvíz centenáriumán, a Maros-Toroki gátőrtelep területén 1979-ben létre hozott Vízügyi Történeti Emlékhelyen állították fel a szobor festett poliészter, műanyag másolatát (1979).

A Csúry Ferenc órásmester által 1935-ben megalkotott Dóm téri zenélő óra figuráit Kulai József szegedi faszobrász készítette. A harangjáték alatt előtűnő alakok egyikét Vedres Istvánról mintázta.