Ignác közgazdásznak tanult. Apja tette lehetővé a tanulást, de nem igazán érdekelte a közgazdaság. A szabadságharc idején Bem apó hadsegédje volt. Visszakerült Pécsre. Igazán nem tudta semmi lekötni, leginkább tanult szakmája nem érdekelte. Nyugtalan, könnyelmű, de tehetséges és művelt ifjú. Zsolnay Miklós számára keménycserép gyártó kézműves műhelyt vásárolt. Kezdetben téglát, csöveket, használati tárgyakat gyártottak, később már dísztárgyakat is. Mindezekhez már művészeti szándék és készség is kellett, ami Ignácban megvolt, csak a gyakorlati érzék hiányzott belőle. Ezért is került csődbe a gyár, 12 év alatt fazekasműhellyé degradálódott. Testvérével való együttműködés nem volt életképes, a műhelyt Vilmosnak adta el és kivándorolt Romániába, Bukarestbe. Vilmos sosem tudta többet hazacsábítani.
