A pirogránitot az 1880-as évek elején fejlesztette ki Zsolnay Vilmos. Magas hõmérsékleten égetik, anyaga szilárd és tartós, kiválóan alkalmas épületdíszítõ kerámiák, cserepek és kandallók gyártására.
Ybl Miklós, Lechner Ödön, Steindl Imre is szívesen alkalmazták a Mátyás-templom, az Országház, az Iparmûvészeti Múzeum és a kecskeméti Czifra palota díszítésére is. Ebből az anyagból készült a Zsolnay-kút is.

Az eozint 1890-es években fejlesztette ki Zsolnay Vilmos - Petrik Lajos és Wartha Vince segítségével. Elnevezése a görög "eos" (hajnalpír) szóból ered, utalva az elsõ elõállított színárnyalat halványpiros játékára.
1893-tól gyártja a cég az eozint. A századforduló környékén a szecesszió vált igazi terévé az eozinnak.

Zsolnay Vilmos a massza finomítására törekedett, éveken át kutatott új anyagok után, és a mázak számtalan fajtájával kísérletezett.
A porcelán és a fajansz előnyeinek egyesítésével, 1877 végére kidolgozta az újfajta, magas tűzön égetett zománc technikáját, és megszületett az áttetsző, elefántcsontszínű mázzal bevont, gazdag színezéssel dekorált Zsolnay-porcelán.