1811. április 1-én született Tiszaföldváron nemesi család sarjaként. Édesanyja Kelemen Borbála (1780-1838) az elsõ magyar színigazgató: Kelemen László húga, édesapja Somogyi Csizmazia Sándor (1772-1860), hites táblai ügyvéd volt. A szülõk irodalmi munkásságából kiemelendõ a Kelemen Borbála fordításában megjelent Hasonlatosságok (1807), valamint Somogyi Csizmazia Sándor Dentu mogerek vagy a' Magyaroknak Õs-elei címû munkája. Az apa tevékenyen részt vett a korabeli irodalmi életben, egy ideig a 'Hazai és külföldi tudósítások'-at is szerkesztette. Sokat fordított német szerzõktõl, de írt egy magyar nyelvtant, sõt a 'kör négyszögíttésérõl' is egy dolgozatot.
A család számára természetes életteret jelentettek a könyvek, a gyermekek korán megismerkedtek a szellemi alkotómunka örömeivel; különösen igaz ez Somogyi Károlyra, akit mûvészi ambícióval és tehetséggel is megáldotta a sors. (Szívesen rajzolt, fiatal korától kezdve verseket is írt.) Még gyermekként mégis a papi hivatást választotta. 1834-ben szentelték fel. Szeretett volna a világtól elvonultan, falusi plébánosként, csupán hivatásának élni. Felettesei azonban, akik számontartották szorgalmát és felkészültségét, más megbízatásokkal látták el.
1840-tõl munkatársa, majd szerkesztõje lett a Religio és Nevelés címû egyházi folyóiratnak. 1841-ben az újonnan létesített esztergomi presbitérium tanárává és tanulmányi felügyelõjévé nevezte ki Kopácsy József hercegprímás. Szerkesztõi és oktatói tevékenysége révén ismert és népszerû lett. Olyannyira, hogy tisztelõi 1846-ban Barabás Miklóssal készíttették el Somogyi képmását. 1847-ben hittudományi doktorrá avatták A törvények iránti engedelmességrõl különös tekintettel korunkra (1841) címû értekezése alapján.

Alapító tagja volt 'a jó és olcsó könyvkiadó társulat'-nak, a késõbbi Szent-István-Társulatnak. (A társulat adta ki Schmid 'Ostereier' címû mûvét is Somogyi fordításában 1853-ban.)

Izgalmas és szinte teljesen ismeretlen az a szerep, amit 1848 márciusa után, a forradalom és szabadságharc alatt töltött be.Ebben az idõszakban ugyanis nyomdatulajdonos volt Somogyi. Elõbb Vácott vásárolt nyomdát (a váci forradalmi napok összes nyomtatványa az õ nyomdájában készült), majd Pesten bérelt és vásárolt nyomdát. Nyomdásza és üzlettársa Lukáts László volt. Korszerûen berendezett pesti nyomdájukban gõzsajtóval nyomtattak. 1848/49 sajtótörténete szinte azonos a Lukács és társ nyomda kiadványaival. (A szabadságharc bukása után -talán éppen azért, mert csak 'társ'-ként és nem teljes nevén szerepelt az impresszumban- nem szenvedett megtorlást.)

1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává fogadta. A bölcsészet lényege- és feladatáról címmel tartotta meg székfoglaló elõadását 1859-ben. Elõbb (1861) pozsonyi, majd 1865-ben esztergomi kanonok lett Somogyi.

Esztergomi kanonokként tette országos elismerést kiváltó, nemes felajánlását: 1881-ben Szegednek ajándékozta 43 701 kötetes felbecsülhetetlen értékû könyvtárát.