Az E7 - európai hosszú távú vándorút - Magyarországon áthaladó Mindszent-Nagylak közötti szakaszának egy pontján, az országúti 15-ös kilométerkőnél található, 2004. szeptember 4-től az erre járó túrázókat egy pihenésre is alkalmas emlékhellyel várjuk.
Emlékhely, mely az itt állt Tápé-pajori Állami Népiskolának, a benne tanítóknak és tanulóknak állít emléket. Egyszerű, de a tájba illeszkedő, emlékezésre, pihenésre alkalmas kis sziget.
Ezen a helyen épült 1907-ben egy tanyai, egytantermes, tanítói lakással is ellátott állami népiskola. A megnövekedett gyermekszám szükségessé tette létrehozását, a helyi lakosok saját munkájukkal, és

fuvarozással is segítették elkészültét. 1971-ig állt ezen a helyen, s gyermekek százait segítette a tudás birtoklásához.
Az 1945 és 1954 között itt tanuló diákok 2000-ben találkozót szerveztek Tápén. Itt javasolta Forrai Sándor, volt pajori diák, hogy régóta dédelgetett tervét, egy emlékhely létrehozását szeretné közös erővel megvalósítani. Egyöntetű akarattal és elhatározással nekikezdtünk az ilyenkor szükséges tennivalóknak. Terv, engedélyek, megbeszélések és pénzgyűjtés. Itt is, mint az iskola építésénél szüleik, most a volt diákok jeleskedtek adományaikkal, kétkezi munkájukkal. Segítségünkre volt a pénz előteremtésében a helyi részönkormányzat, Mészáros Attila képviselő és a Tápéért Alapítvány is.
2004 elején már látszott, ez év szeptemberében, a hagyományok figyelembe vételével, a volt pajori búcsú napjához (szeptember 8. Kisasszony-nap) közeli szombaton megtörténhet az emlékhely átadása és fölszentelése. Ezért az építkezés mellett egy másik csapat az ünnepség szervezését kezdte meg.
2004. szeptember 4-én 14 órakor ismét "becsöngettek"! Az összegyűlt pajori lakosok, hajdaniak és jelenlegiek, a volt diákok 350-400 fős serege nagy szerettel vette körül tanító nénijét, Molnár Imrénét és Kovácsné Szűcs-Szabó Ágnest.
Írhatnám, hogy az ilyenkor szokásos ünnepség vette kezdetét, de nem volt szokásos, mert valami leírhatatlan és elmondhatatlan érzés, örömteli együttlét volt ez az egy óra. Gyulay Endre főtisztelendő püspök fölszentelte az emlékhelyet és Pongó Gyula református tiszteletes imájával is emlékezett a hajdanvolt néptanítókra és a környék nehézsorsú lakosaira.
Ezután pedig estig tartó, vidám hangulatú országútbál vette kezdetét.
Reméljük, hogy a turistautat használók letérnek ehhez a számunkra fontos és kedves emlékhelyhez! S nem csak reméljük, kérjük is, tegyék meg!
Ezúton is szeretettel hívunk minden érdeklődőt a 2005. szeptember első szombatján tartandó Kisasszony-napi búcsúnkra, melyet az emlékhelynél fogunk megtartani, őrizve ezzel az 1938 óta évente megtartott pajori búcsú emlékét is.
Bízunk abban, hogy idővel ez az emlékhely is egy elhagyhatatlan pont lesz Európa hosszú távú vándorainak, és kedves célpontja a környékbeli túrázóknak! Ha nem is pótolhatja a sajnos pár éve elvesztett vetyeháti nagy fehér nyárfát, de egy célpont lehet minden túrázó vándor és emlékező volt diák részére.
(Az emlékhely mellett WC található, vizet a szomszéd tanyában lehet kérni. Az emlékhely körüli földterület magántulajdon, az emlékhely területét azonban - az iskola volt diákja - tulajdonilag is átengedte.)

Molnár Mária

További információ kapható:
Molnár Máriától 62/425-525/110-en, vagy a Tápai könyvtárban a 62/548-236-os telefonon.