Tömörkény István tápai élménye írói munkájából nem véletlenszerűen bukkan föl. Nincs adatunk rá, de hogy sűrűn megfordult a faluban, az bizonyos. A "Farsangi gondok" című novellájának mottója egy Tápai nóta jelzésű dal:

"Mikor én még gulyás vótam,
Gulya után sétálgattam.
Esött rám az eső,
Eső után ződel a mező,
Ritka mán az hű szerető."
     

     Valószínű, hogy Tömörkény tápai élményét őrzi "A kompjárón" című elbeszélése. A kompjárás idővesztesége fölötti bosszús évődés, tréfa mellett fölkomorlik egy sötét emléke:

     "Pár éve épp télen vitt erre az utam, a falu szélén néhány ház égett, szerteszórva minden holmi: az út szélén, a faluvég és a töltés között, szakadozott subákban gyékényen hevert egy beteg öreg asszony meg egy öreg vakamber, kimenekültek valahogy, de az egyik oldaluk megégett. Szomorú és komor kép volt az, a töltésen egy úri kocsi haladt el, de nem állt meg: aki bennült, valószínűleg nem szenvedhette nézni a nyomorúságot."