„Életműsorozatomnak ez az újabb kötete folytatja az eddigiek (Szegedi örökség, 1983; A szerette Város, 1986; Szőregi délutánok, 1994; Mindörökké Szeged, 1997; Szegedi seregszámla; 1999) hagyományos szerkezetét. Szándéka sem más, mint a korábbiaknak: téglát téglára rakva építeni a szegedi házat, azt a bensőséges szellemi otthont, amelyben jól érzi magát mind a város szülötte, mind a magamfajta gyüttmönt, de Szegedet szerető lakója, ha ad valamit arra, hogy különbözzék; tudatosan őrizze, ápolja a szegedi kultúra és história jellegzetes értékeit, emlékeit, egyéniségeit.”

(Részlet az ajánlóból)