„Szeged neve krónikáinkban nem fordul elő. A dömösi apátság 1138. szeptember 3-án kelt alapítólevelében bukkan fel először, itt is még csak egy Szegedi (Cegedi) nevű emberről szólva. A várost III. Béla 1183. évi oklevele említi (in Siggedin), jellemzően a város létét meghatározó só kapcsán. Az Aranybulla (1222) is kimondja, hogy sót az ország közepén ne tartsanak, hanem csak a Bihar megyei Szalacson, Szegeden és a határvidékeken. (A sószállítás emlékét ma is őrzi a Felső-Tisza-parton a sóház és a hajdani sópajtáktól vezető út nyomvonalán a Sóhordó utca.) Szeged neve földrajzi helyzetéből keletkezett: a szeg (sarok, kiszögellés) szónak -d helynévképzővel ellátott alakja. A névadás indítéka nem a Tisza és a Maros összeszögellése, hanem a Tisza nagy kiszögellése, kanyarja a város közepén.”

(Részlet a könyvből)