„Egy szó jut rögtön eszembe róla: a hűség. Hűség a dajkáló Iratos dombhoz (azaz Dombiratoshoz) és az eszméltető Szegedhez. Hűség ehhez a tájhoz, ehhez a néphez, ehhez a beszédhez. A legszebben őző magyar írónk ő. Hűséges maradt generációjához, ama fényes szelekhez, és hűséges maradt a baloldali eszmékhez is.

Tömörkény, Móra méltó utóda ő az írásban éppúgy, mint a könyvtárigazgatói székben.”

(Temesi Ferenc)