„A véletlenek játéka egy ember léte, hogy megszületik a világra. De azután már bugyrában az ősöktől örökölt tulajdonságok sokasága. Az már törvényszerű. Azt a bugyrot nem lehet letenni. Cipelni kell. Meghatározza az ember sorsát, jól és rosszul. Ha fölismeri a terhét hordó ember, hogy mi minden létezik hozományában, s élni tud vele, úgy boldogulhat. Ha rossz tulajdonságait is fölismeri, fékezi, kormányozza, azzal is előrébb megy. Ha nem ismeri föl önmagát - csak vergődik ösztönei örvényében. Annak a bajuszát más pödri, nem ő maga. Boldog? Szólnak ilyet a Bibliában is, hogy boldogok a lelki szegények... Valahogy nem tudom irigyelni a sorsukat.
Eszemben soha meg nem fordult, hogy mióta ismerem a 282 házas, 1100 lelkes falut. Meg vagyok győződve, hogy születésem előttről...”

(Részlet a könyvből)