„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy folyó. Azt a folyót az ezer évig mellette élő népek csak úgy hívták, hogy Tisza anya... Az ő járása-kelése révén éltek az erre való népek, akiket a Tisza anyaként táplált...
Ám a Tisza óriási vízi birodalmában az évzázadok során nemcsak a megélés termett meg, hanem a mese is. Sok csöndes téli estén, mécsvilágnál véghetetlen hosszúságban gombolyodott a selyme. Sok egymás után következő nemzedék más bölcseséggel nem bírt, mint a mesék tanulságaival. A mesékben benne lakott az ismeret, számtalan tanítás a megélés lehetőségeiről, a jóságról, a jótettről, a gonoszságról és az igazságról.”

(Részlet az ajánlásból)