„A Szegedi regélő Ökrös Jánosa »szubjektív visszaemlékezései«-t meséli. Ökrös János »véletlenül" éppen egy öreg »asztalosmester«, akár Tóth Béla, aki írósága mellett nevelőtanár, könyvtáros, majd könyvtárépítő intézményigazgató foglalkozásokat betöltve is mindig nagyra becsülte a nemes fa megmunkálás után föltáruló szövetét, erezetét, illatát, mert eredeti tanultsága asztalos volt.
Ezért válik a kötet során az öreg »asztalosmester« Tóth Béla szegedi lapokat idéző könyvtáros Tóth Bélává, mert a leírt sorokból nem tudja kihagyni a nap, mint nap föltóduló gondolatait, tudását, élettapasztalatait, emlékeit.”

(Dr. Gyuris György)