Testvéreim egy jobb jövő hitében,
Amelynek bibor hajnala hasad,
Köszöntelek magyar tél bus ködében,
Mint e jövőért küzdő társakat.

Gyász, üldözés, balsors és meg nem értés
Hiába zudul ránk, az Eszme él,
Nem tántorit sem önkény, sem kisértés,
Szivünk erősen és bizton remél.

Az Ember a mi egyetlen reményünk,
Az Ember, aki a sorssal dacol,
Ki szent, örök jogát kivivja végül
És föltámad zár, börtön, sir alól.

Az Emberért megyünk mi küzdelembe,
A fegyverünk: tudás és szeretet;
Akarjuk és kiküzdjük, hogy derengjen
A boldog béke már a föld felett.

Hazugság és gonoszság el ne tépje
A Szent-szövetség drága levelét,
Mit Ember köt Emberrel, frigyre lépve,
Hogy bilincs hulljon s tünjön a Setét!

Testvéreim, az eltiport magyarság
És elárult Emberség vár ma ránk,
Legyen a föld mindenkinek menyország,
S népek hazáján boldog föld hazánk!