Modeszt Petrovics Muszorgszkij
(1839-1881)
orosz zeneszerzõ

"Azt akarom, hogy szereplõim pontosan úgy beszéljenek a színpadon,
ahogy az emberek a való életben: túlzás és torzítás nélkül,
és olyan zenét akarok írni, amely a velejéig mûvészi…
Az én tervem az élet melódiája, nem a klasszicizmusé."

- Muszorgszkij-

Fiatalon már kiváló zongorista, 1856-58-ig a Prebrazsenszkij ezred testõrtisztje. Muszorgszkij katonai szolgálatának elsõ éveiben találkozott késõbbi barátjával és zeneszerzõtársával Borogyinnal, 1857-ben Dargomizsszkijjel, Balakirevvel, Cuival és Sztaszovval, 1861-ben Rimszkij- Korszakovval. Az 1860-as évek elején teljessé válik Balakirev zeneszerzõi köre. Az öt zeneszerzõ közül csak Balakirev független muzsikus, a többiek mind polgári, illetve katonai pályán mûködtek. Muszorgszkij 1858-ban kilépett a hadseregbõl, de megélhetése miatt hivatalnoki állást kellett vállalnia.

Borisz Godunov operájának õsbemutatója (1874) után visszahúzódott a baráti körbõl, csak Sztaszovval és Glinka nõvérével Sesztakovával maradt közeli kapcsolatban. 1864-tõl jelentkeztek idegi eredetû betegségének tünetei. 1879-tõl kénytelen elhagyni munkahelyét. Muszorgszkij a megélhetését zongorázással biztosította. A problémák elõl az alkoholba menekült. E helyzetbõl akarta Leonova kimozdítani Muszorgszkijt. Hangversenykörutat szervezett, amelynek során, egész Oroszországot bejárták. A sikerek után azonban egészsége csakhamar végleg összeomlott és 1881. március 16-án a nyikolajevi katonai kórházban meghalt. A barátai sejtették közelgõ halálát. Sztaszov felkérte Repint a nagy orosz festõt, Muszorgszkij jó barátját, hogy fesse meg a nagy orosz zeneszerzõ portréját. A hagyomány szerint négy nap alatt készült el a festmény, s következõnap meghalt Muszorgszkij.

Muszorgszkij mûvészetében három alkotó korszakot különböztetünk meg.

• Az elsõ 1858-1865-ig tart, zenei tanulmányainak és erõgyûjtésének ideje.
• A második korszak 1865-1875-ig tart. Ekkor bontakozik ki teljesen zenei egyénisége.
• A harmadik periódus 1875-1880 végéig tart, Muszorgszkij mûvészi hanyatlásának ideje.

Az elsõ idõszakban még nem orosz, hanem általánosan európai, nem ritkán történelmi és klasszikus témákat dolgoz fel. pl. Oidipus, Saul, Salammbo. Muszorgszkij második idõszaka elején erõsen Dargomizsszkij irányának és törekvésének hatása alá került. Ebben az idõben mûveinek témái már mindig nemzeti irányúak voltak. Ilyen jellegû az 1865-68 között írt románcainak nagy része, pl. A gyermekszoba, Borisz Godunov, és a Mlada. Darabjai nagy része vokális jellegûek, az instrumentálisak ritka kivételek, pl. Varrónõ, Éj a kopár hegyen. A harmadik korszakának termése a Hovanscsina, Szorocsinci vásár, Egy kiállítás képei.

Muszorgszkij dalai különleges helyet foglalnak el a XIX. századi dal történetében. A dalok többségének maga a zeneszerzõ írta a szövegét. A dal mûfajában a románc típus mellett, a jellegzetes alakot, jellegzetes helyzetben beszéltetõ, realista gyakran ironikus szemléletû, rövid drámai jelenethez hasonló különbözõ daltípus megteremtõje. Pl. Szávisna, Gopak, Szeminarista, A gézengúz, A kecskebak, Gombaszedés, Gyermekszoba-ciklus hét darabja stb. Muszorgszkijnak a hazája sem adta meg a megérdemelt megbecsülést.
Muszorgszkij mûveinek többségét Rimszkij-Korszakov átdolgozta, így alapvetõen megmásították a mûvek stílusát, szellemét. A mûvek eredeti formái kb. az 1920-as évektõl kezdtek ismertté válni.

• Muszorgszkij-emlékkoncert

Vissza