Basilides - Bartók-est

A magyar muzsikának, a magyar géniusznak két világhíressége: Basilides Mária és Bartók Béla hangversenyeztek szombaton este Szegeden. Ez a koncert több volt, mint zenei esemény; szent áldozás volt, bensőséges hevítő élmény, amelynek méltó értékelésére kevés a szókincs.
Talán el is felejtik, hogy közönség előtt állnak, amikor felzeng a dal, vagy halk bánatot sóhajt a zongora, csak a muzsika örök szépségeinek birodalmában élik világukat, felolvadnak az alkotó műveiben.
Két világító fáklya a magyar firmamentumon, két gigászi inkarnációja a magyar művészetnek, akikért London, Párizs, Berlin verseng, és akiket rajongva ölel magához és ünnepel egész Európa.
Basilides - Bartók-est Szegeden! Bevalljuk, elkényeztettek bennünket, és csak a legjobban tudják kényes igényeinket kielégíteni. Külön-külön is hálával fogadtuk volna szegedi szereplésüket, de együttes hangversenyük vitán felül az idei szezon legművészibb és legmaradandóbb estje volt.
Basilides a daléneklés királynője, akinél tökéletesebben senki sem tudja különbül kifejezni a költő mondanivalóit, és Bartók az új magyar zene apostola, aki Kodállyal gyűjti, formálja a magyar folklór gyöngyeit, és Bartók a zongora poétája, egészen kivételes gyönyörűségekben részesítettek bennünket.

A nagy koncerteknek kijáró ünnepélyes külsőségek között zajlott le Basilides Mária és Bartók Béla hangversenye. A Tisza nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség áhítattal, hódolattal ünnepelte a két zenei titánt, akik művészetüknek javával bűvölték el hallgatóságukat. Stradella-, Schubert-, Bartók- és Kodály-dalokat énekelt Basilides a legnemesebb stílusban, a belső átérzésnek minden megnyilvánulásával. Az Erlkönigben döbbenetesen drámai volt. Bartók zongorajátéka külön felejthetetlen élmény, a leszűrődött, a kikristályosodott igazi muzsika.

Példátlan ovációkban köszöntötték mindkettőjüket. Elismerés a Harmoniának a gyönyörű hangversenyért.

(g.a.)
[Gábor Arnold]
1892-1948

Szegedi Napló, 1935. március 10.

Basilides és Bartók hangversenye

Egy szubtilisen finom zeneest emlékével távozott tegnap este a Tisza termet megtöltő szép közönség a hangversenyről. "És finom remegések az erőm", - mondá a költő. Hozzátehetjük, magyar remegések. Bartók ősz fejjel, ragyogó szemmel ma is impresszionista - romantikus magyar zenész, aki elvből-e vagy dacból állja a harcot. Elveinek fantasztikusa. Csiszolt agyú, rafinált muzsikus, aki belül a primitív paraszti motívumokhoz vonzódik és ezeket delikat harmóniai keretbe önti, új ékítményekkel díszíti, új, a mai embernek szóló hangulatokat teremt, amelyek apró zongoradarabjaiban és dalaiban különösen számot tarthatnak, mint egzotikumok a nemzetközi világ érdeklődésére is.

Nem új klasszicizmus ez, hanem modern romantika, a művelt szalonok exkluzív művészete, amely az ős mesteri tolmácsolásában feltétlenül életet, jelentőséget nyer. Basilides Mária a kulmináló, érett művésznő teljesen kibontott és színesen gazdag sokoldalúságával, teljességével nyűgözte le hallgatóságát. Az átérzés és átélés olyan intenzitását sugározta másodpercről-másodpercre, hogy az előadás és hangszépség boncolásához nyúlni idomtalan volna.

A lelkes közönség az első számtól kezdve felmelegedve tapsolt.

Szegedi Új Nemzedék, 1935. március 10.