József Attila
Medvetánc

Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.

Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.

Gyöngyöt őszig válogattam,
fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
Brumma, brumma, brummadza.

Azért járom ilyen lassún,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.

Brumma, brumma, brummadza.
Kinek kincse van fazékkal,
mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel,
a körmösnek örömmel.
Brumma, brumma, brummadza.

Szép a réz kerek virága,
ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.Brumma, brumma, brummadza.

Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza.

Polner Zoltán
Bartók

Itt játszott
egykor Szegeden.
másnap aztán elutazott.
Azóta holdkék hajnalok,
tejfehér,
üres terem.

"Mit merészel!
Ugyan ki ez?!"
Döbbenet, midő meghajol.
"Ez nem zene: halotti tor!
Őrült, ki
Ilyet szerez."

Ő azonban
csak mosolyog.
A mindenség hallgat vele.
Ez a révülés ideje.
Lelkében
sípok, dobok.

Látja mit
addig senki még:
pusztulni a magyarokat
Rideg puszták, fagyöngy-nyarak,
tengernyi
szótlan vidék.

Szólítja
Földédesanyánk!
Törvényt és jogot követel,
de senki más, csak ő felel
egy elárvult
zongorán.

Zenéje új
hazát teremt
Zöldfényű madár félelem,
tipródik a szegényeken,
mint tündéri
képzelet.

Ősdalokat
sietve gyűjt,
azt keresi, kik is vagyunk.
Napbaöltözött Asszonyunk
bujdosik
ma is velünk.

Menni kell!
Reményt üzen.
Megy háborún, förtelmen át.
Eső-fekete balladák
kísérik
a nagy vizen.

A sírját
föllelő tanár
letérdel, megáldja nevét.
Telik-múlik sok évre év
míg végre
hazatalál.

Ha szól,
magamra maradok,
mert káprázat és rejtelem,
mert ő a föld és ő a menny,
ki kezdettől
ragyog.