Az itt látható munkát német eredetiből fordította le Staut József - császári és királyi főhadnagy - akinek több természettudományi és nevelési témájú cikke jelent meg, főként a Felső-magyarországi Minervában.

Nagy Károly vegyész és csillagász 1797-ben
Rév-Komáromban született. Apja javaslatára kezdetben
a gyógyszerészi pályán tevékenykedett, később pedig - ugyancsak apai tanácsra - Bécsben folytatta tanulmányait a természettudományok, főként a vegytan területén. Érdeklődése azonban kiterjedt a nyelvészeti tudományok, majd a mennyiségtan s a nemzetgazdaságtan területére is. Óriási természettudományos munkássága mellett említésre méltó akadémiai tagsága, majd a közéletben vállalt szerepe. Életében fontosnak tartotta a népnevelés ügyét - nemcsak elemi ismereteket feltáró tankönyvei, hanem iskolaalapítási kezdeményezései is tanúskodnak minderről.
1868-ban, Párizsban halt meg.

  
 

Földi János - orvos és nyelvész - 1755-ben Szalontán született, a kiállított munkának csak az első kötetét adhatta ki.
1801-ben, nem sokkal a kiadás után érte utól a halál.
Nemcsak természettudományos munkássága jelentős, hanem a tudományos szókincs „magyarítására” is törekedett. Ez utóbbit bizonyítja Kazinczyval folytatott levelezése.

Hanák János 1812-ben született Kiskérben - Abaúj megyében. Családja azonban hamarosan falura költözött. Falusi iskolában tanult és apja segítségével - aki maga is szenvedélyes gyümölcstermesztő volt - elsajátította
a gyümölcsfák, növények felismerését. Társaival sokat járt
a közeli erdőbe madarászni, gombászni - mintegy „játszva” tanulmányozni a természetet.
Később csatlakozott a kegyesrendiekhez, első éveit Privigyen töltötte, majd Breznóbányára ment, ahol megismerkedett Linné növényrendszerével. Természetrajzi munkáit ez alapján dolgozta ki. Tudományos munkássága alapján elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagságát.

  

 

A képen Johann Peter Voit fiatalok számára kiadott köteteinek első darabját látjuk. A sorozat átfogó munka, a természetrajz, a közélet és a művészet köreit tárgyalja.

  

 

Heinrich Rebau többnyire az ifjúság számára adott ki természetrajzi témájú munkákat, ezt a stuttgarti kiadást is ő dolgozta át az elfogadott rendszer - Linné rendszere szerint.

A képen Franz Xaver Maximilian Zippe német természettudós természetrajzi és földtani olvasókönyve látható.

 
 
Lukács Pál Kamocsán született 1801-ben az akkori Komárom vármegyében. A losonci főiskolán végezte tanulmányait, színészi pályára készülve. A színészettől azonban hamarosan megvált és magántanítóskodott
a Ráday, Péchy, Kállay családoknál. Utolsó éveiben visszavonult és főként irodalommal foglalkozott. Fáradhatatlan munkakedvét bizonyítja több, az ifjúság számára írt, „szórakoztatva tanító” könyve, cikke, amelyek nemcsak természettudományi, hanem irodalmi témájúak is. 1873-ban halt meg.

Szabó József királyi tanácsos a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, mikor ezt a beszédét felolvasta.
Akadémiai és más tudományos társaságbeli tagsága, tevékenysége a gyakorlati geológia terén óriási tudományos munkásságot jelez. Nevéhez fűzõdik a budapesti egyetem Ásványtani és Kőzettani Intézetének magas színvonalú berendezése.

  

Vissza