Szeged zenei életében az idei lezajlott óriási sikerű évad nagy reményekkel tölt el mindenkit, közreműködőt és hallgatót egyaránt. Új célkitűzések, új elképzelések születnek az idei hatalmas siker nyomában, mely arra ösztökél mindenkit, hogy ezt a nagy eredményt továbbfejlesszük és kifejlesszük azt a zenekultúrát, mely Szegedet a zenében is az ország második városává teszi.
A Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekara 18 éve működik. Nagyszerűen megalapozott zenekar, hosszú éveknek a munkája fekszik benne és ma - mint azt a rádió közvetítésekből megállapíthattuk az ország zenekarai közül kétségtelenül az első helyen áll. Óriási értéke a zenekarnak, hogy csupa szegedi zenész van benne, saját erőből épült föl és saját erőből dolgozik, ellentétben a vidék többi zenekaraival, melyek Budapestről, vagy Bécsből nyernek kiegészítést.
A szegedi filharmonia 3 nagy részre tagozódik. A helybeli zenetanárokra és amatőrökre, az országos zenész-szövetség szegedi tagjaira és a szegedi honvéd zenekar tagjaira. Aki nem él ebben a munkában és nincs módja az események háta mögé betekinteni, nem tudja és el sem képzelheti, milyen nehézségekkel kell megküzdeni. Hiszen úgy az amatőrök, mint a zenetanárok a polgári foglalkozásukból fennmaradó kevés szabadidőt áldozzák fel a kultúra céljaira és a napi munka után fáradtan és mégis jóakarattal és szeretettel szolgálják Szeged zenei fejlődésének ügyét és előbbrevitelét. Az egyesületnek szűkös anyagi viszonyai meg sem engedik azt, hogy anyagiakban nem honorálható munkájukért ellenszolgáltatást adjon. A hivatásos zenészek kapnak ugyan honoráriumot a közreműködésükért, de természetesen csak a lehetőségekhez képest és ez bizony nem áll arányban azzal a munkával, amit végeznek. A honvéd zenekar tagjai a mai leszállított létszámviszonyok mellett emberfeletti munkát végeznek akkor, midőn a katonai szolgálat ellátása, a színházi játék után is igaz örömmel, lelkesedéssel végzik magasabb rendű kötelezettségeiket a filharmoniában. Természetes óriási nehézségek vannak a próba körül, hiszen a polgári foglalkozás nem minden esetben van tekintettel arra, hogy: "ma próba van". Ezért kell egy kisebb zenekari átszervezést keresztül vinni, mely azt eredményezi, hogy minden zenekari tag úgy anyagiakban, mint felelősségben egyenlő elbánásban részesüljön. Az összes próbáknak az idejét bizonyos napokra szabályozzuk, előre meghatározzuk. Tehát, akik a kötelezettséget új formájában a filharmonia kötelezettségével szemben vállalják, be tudják az idejüket úgy osztani, hogy ezentúl minden próbán résztvehessenek. Csak ilyen feltételek mellett szabad indulni és indulhatunk a következő évadra. A világváros nagyzenekarainál egy-egy koncertre átlag 3-5 próbát szoktak, illetve kell tartani. Nem szólva arról, hogy egy-egy egészen kiemelkedő zenei esemény előtt még ezt a próbaszámot is megsokszorozzák - mint pl. Toscanini, aki a bécsi filharmonikusokkal tartott körútja előtt 8 próbát tartott Beethoven III. szimfóniájából, melynek minden taktusát a zenekar tagjai majdnem kívülről tudják és amely zenekarnak minden egyes tagja, hangszerének professzora. Azt hiszem érthetővé válik úgy jómagamnak, mint a zenekar minden egyes tagjának az a kívánsága, hogy minden koncert előtt 8 próbát tarthassunk. Szűkös anyagi viszonyaink eddig csak 6 próbát engedtek, de az átszervezésben módot találunk arra, hogy a próbaszámot - melytől a zenekar óriási fejlődése függ - emelhessük. A műsorban nem hivatalosan előirányzott újdonság, elképzelésem szerint egy Strauss Richard mű, az új magyar zenei géniuszoknak a szegedi filharmonikusok által még soha nem játszott műve. Pl. Dohnányi-Schubert: Moment-Musical, Kodály: Galántai táncok, Weiner: Katonásdi, stb. Következő évi tervben szerepel Beethoven IX. szimfóniájának előadása is. Az idén oly kiváló szólisták után, a szólisták nívóját is emelni fogjuk.
Hogy a Szegedi Filharmonikus Egyesület ilyen páratlan agilitással és szeretettel közreműködő tagjai ezt az eredményt mutathatják fel és a magyar zenekultúrában ezt a pozíciót harcolhatták ki a szegedi filharmonia nevének, azt annak a kiváló adminisztrációnak köszönheti, amit a munkában egyedülálló vezetősége produkál. A szegedi filharmonia élén vitéz Shvoy Kálmán dr. országgyűlési képviselő, díszelnök áll, aki páratlan szervező képességével, körültekintetésével és előrelátásával a filharmoniának mai irányítását kijelölte, útjára indította és vezeti úgy, ahogy az eredmények ezt mutatják. Másutt is van anyag, másutt is van lehetőség, de hiányzik a felbecsülhetetlen vezetés, amely az ő személyében megvan és amely ezt a testületet még nagyobbá fogja tenni. A szegedi filharmonia másik vezéregyénisége Pálfy József polgármester elnök, aki a filharmoniának az ő nyugodt, bölcs tanácsaival, áldozatkészségével, fáradtságot nem kímélő munkájával soha el nem múló érdemeket szerez és örök elő betűkkel vési be nevét a szegedi filharmonia könyvének abba fejezetébe, amelyik a felfelé ívelésről tesz tanúbizonyságot.
Van Szegednek filharmoniája, van vegyeskara, van férfikara, vannak kiváló művelői a zenének, de nincs mindezt hol művelni. Beláthatatlan perspektívája nyílna Szeged zenéjének akkor, ha Miskolc, Székesfehérvár, Szombathely és annyi más magyar vidéki város után megtalálná a szegedi zene is a maga hajlékát: a Zenepalotát. Minden szegedi zenész szívében ott él a remény, hogy rövid időn belül el fog jönni az a férfiú, aki kiharcolja számunkra a mindegyikünk nagy célját jelentő zenepalotát. Aki ezt meg fogja teremteni, az égő aranybetűkkel írja be nevét nemcsak a szegedi, hanem a magyar zene történetébe is és minden magyar zenész hálával fog arra az emberre gondolni, aki annyi keserves óra után otthont ad a most fejlődésben lévő és nagyrahivatott szegedi zenének.

(Szegedi Új Nemzedék, 1936. ápr. 12.)