A 19. század második felében a törvényi keretek megváltozásával a kereskedés szabaddá vált. Nagyban elősegítette az ágazat fellendülését a közlekedés és szállítás fejlődése. Íme néhány - nehezen összevethető - adat a szegedi kereskedők számának alakulását illetően a korszakban: egy 1853-as névjegyzék Szeged város Kereskedői Testületének tagjaként 33 nevet említ; az 1870-es összeírásban az áll, hogy a lakosság 2,5 %-a élt kereskedésből; az 1890. évi népszámlálás adatai szerint az önálló kereskedők száma a városban 437 volt.
A jómódú és tehetős kereskedőknek fontos szerep jutott a bankok létrehozásában. Az elsőként alapított Szeged-Csongrádi Takarékpénztár mellett 1867-ben létrejött a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank, 1872-ben a Kézműves Bank, majd egy-két évtized múlva már kilenc bank tevékenykedett a városban a takarék- és hitelszövetkezetek mellett.
Az 1872. évi ipartörvény - melynek előkészítéséhez a Szegedi iparosok emlékirata is adalékul szolgált - a céhrendszer megszüntetésével szabaddá tette az iparűzést és ipartársulatok létesítését rendelte el. Szegeden megindult az általános ipartársulat szervezése, de több szakma iparosai külön társulatot is alakítottak. Az 1874-ben létrejött Szegedi Iparosok Köre társadalmi egyesület volt. Az 1884. évi ipartörvény az iparosok érdekképviseleti szerveként az ipartestületeket jelölte meg, melyekbe mindazoknak be kellett lépniük, akik a településen képesítéshez kötött ipart űztek. Szegeden felháborodást keltett, hogy a fazekasokat és korsósokat nem vették fel az ipartestületbe, mivel szakmájuk nem számított képesítéshez kötött iparnak. Az ügy csak akkor oldódott meg, amikor egy miniszteri rendelet a fazekasipart képesítéshez kötötte.
Városunk a korszakban többször volt országos szakmai kiállítások, kereskedelmi kongresszusok színtere. Bakay Nándor kötélgyáros és Gelléri Mór, az Alföldi Iparlap szerkesztője különösen szorgalmazták egy országos ipar-, termény- és állatkiállítás illetőleg vásár ügyét, melyet 1876. augusztus 20. és szeptember 12. között meg is tartottak 2227 (köztük 484 szegedi) kiállító részvételével a főreáltanoda palotájában és környékén. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó rendezvények jelentős jövedelmet hoztak, az ipar számára új piacok nyíltak, a város nagy anyagi és erkölcsi sikert ért el. A sikeren felbuzdulva egymás után születtek a tervek a város gazdasági életének fellendítésére.
Az 1867 októberében megalakult Szegedi Lloyd Társulat ebben az időben tette magáévá a szegedi kamara létesítésének gondolatát, és az 1876-os kiállítás után vegyes bizottságot létesített a helybeli iparos- és gazdakörök bevonásával az előkészületek megtételére.
Az 1879. évi árvíz következtében átmenetileg az egész kamarai kérdés lekerült a napirendről, de már a rekonstrukciós munkálatok során felvetődött, hogy a Szeged felé irányuló közfigyelmet ezen a téren is hasznosítani lehetne. Az iparos érdekképviseleti szervek többször szorgalmazták helyi székhelyű kamara létesítését. A Lloyd Társulat megbízható szövetségesre lelt az 1885-ben megalakult Ipartestületben, mely hajlandó volt jogelődje, az Ipartársulat által korábban megajánlott összeget a kamara javára befizetni. Amíg az ipartestület a 25 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató mesterek helyi szervezeteként tevékenykedett, addig a hamarosan megalakuló Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara a kereskedők és iparosok területi érdekvédelmi szervezete lett.
A jómódú és tehetős kereskedőknek fontos szerep jutott a bankok létrehozásában. Az elsőként alapított Szeged-Csongrádi Takarékpénztár mellett 1867-ben létrejött a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank, 1872-ben a Kézműves Bank, majd egy-két évtized múlva már kilenc bank tevékenykedett a városban a takarék- és hitelszövetkezetek mellett.
Az 1872. évi ipartörvény - melynek előkészítéséhez a Szegedi iparosok emlékirata is adalékul szolgált - a céhrendszer megszüntetésével szabaddá tette az iparűzést és ipartársulatok létesítését rendelte el. Szegeden megindult az általános ipartársulat szervezése, de több szakma iparosai külön társulatot is alakítottak. Az 1874-ben létrejött Szegedi Iparosok Köre társadalmi egyesület volt. Az 1884. évi ipartörvény az iparosok érdekképviseleti szerveként az ipartestületeket jelölte meg, melyekbe mindazoknak be kellett lépniük, akik a településen képesítéshez kötött ipart űztek. Szegeden felháborodást keltett, hogy a fazekasokat és korsósokat nem vették fel az ipartestületbe, mivel szakmájuk nem számított képesítéshez kötött iparnak. Az ügy csak akkor oldódott meg, amikor egy miniszteri rendelet a fazekasipart képesítéshez kötötte.
Városunk a korszakban többször volt országos szakmai kiállítások, kereskedelmi kongresszusok színtere. Bakay Nándor kötélgyáros és Gelléri Mór, az Alföldi Iparlap szerkesztője különösen szorgalmazták egy országos ipar-, termény- és állatkiállítás illetőleg vásár ügyét, melyet 1876. augusztus 20. és szeptember 12. között meg is tartottak 2227 (köztük 484 szegedi) kiállító részvételével a főreáltanoda palotájában és környékén. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó rendezvények jelentős jövedelmet hoztak, az ipar számára új piacok nyíltak, a város nagy anyagi és erkölcsi sikert ért el. A sikeren felbuzdulva egymás után születtek a tervek a város gazdasági életének fellendítésére.
Az 1867 októberében megalakult Szegedi Lloyd Társulat ebben az időben tette magáévá a szegedi kamara létesítésének gondolatát, és az 1876-os kiállítás után vegyes bizottságot létesített a helybeli iparos- és gazdakörök bevonásával az előkészületek megtételére.
Az 1879. évi árvíz következtében átmenetileg az egész kamarai kérdés lekerült a napirendről, de már a rekonstrukciós munkálatok során felvetődött, hogy a Szeged felé irányuló közfigyelmet ezen a téren is hasznosítani lehetne. Az iparos érdekképviseleti szervek többször szorgalmazták helyi székhelyű kamara létesítését. A Lloyd Társulat megbízható szövetségesre lelt az 1885-ben megalakult Ipartestületben, mely hajlandó volt jogelődje, az Ipartársulat által korábban megajánlott összeget a kamara javára befizetni. Amíg az ipartestület a 25 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató mesterek helyi szervezeteként tevékenykedett, addig a hamarosan megalakuló Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara a kereskedők és iparosok területi érdekvédelmi szervezete lett.
